1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - K. Pethes László

10G zattal régi ezredéhez vonult be. 37 hónapot töltött a harctéren, ezidőalatt a III. osztályú katonai érdemkeresztet, ezüst és bronz érdemérmet, valamennyit a kardokkal és a Károly-csapatkeresztet szerezte meg. 1918 novemberében szerelt le főhadnagyi rangban s régi állásába Pécsre tért vissza. Leszerelése után élénk részt vett a város társadalmi életében. Több szociológiai előadást és értekezést tartott a város különböző társadalmi köreiben. 1919 március havában a megszálló szerbek hivatalát feloszlatták s ettől az időtől minden tevékenységét a polgárőrség megszervezésére fordította. Majd a kommunizmus ideje alatt tevékeny része volt az Antibolsevista Komité megalakításában. A nemzeti irányú mozgalmakban való részvétele miatt a szerbek részéről üldöztetésnek volt kitéve, ugy hogy a városból menekülnie kellett. Később, mint propaganda-tiszt, a nemzeti hadseregnek Baranya megyében való megszervezésén fáradozott. Régi időtől fogva lelkes harcosa volt a szövetkezeti eszmének s a pécsváradi kerület választói éppen e téren elért sikereit kívánták jutalmazni, amikor a januári választások alkalmával kisgazdapárti programmal képviselőjükké választották. A vízügyi és munkásügyi bizottság jegyzője, a közlekedésügyi bizottság tagja. K. Pethes László. (Jászapáti.) Kecskeméthi Pethes László 1885-ben született, régi magyar nemes földbirtokos családból. Elemi iskolai tanulmányait a szülői háznál, középiskolai tanulmányait a besztercebányai kat. főgimnáziumban folytatta. Majd a jogi pályára lépett s a jogot Budapesten, Lipcsében és Kolozsváron végezte. 1907-ben államtudományi doktorrá avatták. Ugyanebben az évben vármegyéje szolgálatába állott s 1908-ban II. aljegyzővé, 1909-ben I. aljegyzővé választották, 1913-ban pedig tb. főszolgabírónak nevezték ki. A háború elején a galíciai osztrák és felvidéki magyar, majd a kiürített oszták tengerparti menekültek ügyeit intézte. 1916-ban a belügyminiszter a szolnoki menekültügyi kirenség élére állította. 1917-ben Hadik János, akkori közélelmezési miniszter az Országos Közélelmezési Hivatalhoz rendelte fel, ahol közélelmezési miniszteri megbízott minőségében különösen a közélelmezési vizsgálatok körül fejtett ki sikeres tevékenységet. 1918 novemberében Selmec- és Belabánya városok polgárságának kérésére a kormány a város főispán-kormánybiztosává nevezte ki. Kormánybiztossága alatt az akkor már észak felől csehektől körülvett törvényhatósága területén a magyar állam iránti hűség ébrentartása érdekében fejtett ki eredményes működést. Fáradhatatlanságával, ügyes taktikájával