1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Képviselőház - I. Magyarországi képviselők - Mándy Sámuel - Márkus József

232 ban megnyitotta ügyvédi irodáját, ugyanakkor a fiumei királyi törvényszékhez magyar tolmácsnak nevezték ki. Még ugyanaz év őszén megválasztották a rappresentanza tagjává, de 1895-ben ezen megbízatásról lemondott, az 1897-iki februári községi választások alkalmával azonban újra megválasztották a képviselőtestületbe, mely nagy többséggel őt választotta meg polgármesterré a lemondott Ciotta hriyébe. Az 1910-iki választáson kormánypárti programmal képviselővé választotta Fiume, a volt követtel Zanella Richárddal szemben. Maylander 1536, Zanella 970 szavazatot kapott. MÁNDY SÁMUEL. (Nemzeti munkapárti. — Sásd kerület.) 1860-ban született Kántorjánosiban (Szatmárm.), hol atyja földbirtokos volt. Középiskolai tanulmányait Kassán és Budapesten végezte. Érettségi után Lipcsébe került, hol hét félévet töltött a lipcsei egyetemen, mint a bölcsészeti fakultáshoz tartozó gazdasági intézet hallgatója. Onnan Francia- és Angolhonba ment gazdasági tanulmányútra, a honnan hazakerülve, mezőgazdasággal foglalkozott. Saját birtokán kívül haszonbérbe vette a hg. Esterházy Miklós-féle baranya-szentlőrinci és alsólendvai nagyuradaímakat és mintegy 20 év előtt lakását áttette Baranya-Szentlőrincre. Saját birtokai vannak Szatmár-, Szabolcs- és Somogyvármegyében. Az utolsó két évtizedben élénk részt vett a bárányamegyei közéletben. Régi tagja a közigazgatási bizottságnak, a báránya megyei volt szabadelvű és mostani nemzeti munkapártnak. A felsőbaranyai ref. egyházmegyének világi tanácsbirája síb. Az 1910-iki választáson a sásdi kerületben ellenfelének 1055 szavazatával szemben 2162 szóval győzött. MÁRKUS JÓZSEF. (Nemzeti munkapárti. — Budapest VII. kerület.) Született Szombathelyen, 1852. augusztus 16-án. A jogot a budapesti egyetemen végezte. Az írói pályára lépett és 1870-ben a „Reform", 1873 ^ban pedig a „Nemzeti Hírlap" munkatársa, s ez utóbbi lapnál a fővárosi ügyek rovatvezetője volt. A főváros szolgálatába 1875-ben lépett mint fogalmazógyakornok; 1876-ban elnöki segéd, 1879-ben tanácsjegyző lett; 1884-ben az elevátor és a közraktárak felállítása körüli tevékenységeért a koronás arany érdemkereszttel tünfettetett ki. 1885-ben megválasztották főjegyzőnek, 1890. április 1-én pedig tanácsnoknak. Alkér Gusztáv alpolgármester halála után, 1894. február 21-én alpolgármester lett. Igen széleskörű munkásságot fejtett ki a székesfőváros adminisztrációjának különböző ágaiban s egyebeken kívül kiváló érdemeket szerzett a ker. elöljáróságok szervezése, a közúti közlekedés javítása, a vásárcsarnokok megépítése stb. terén. Kossuth Lajos ravatalához ő vezette Turinba a főváros küldöttségét. Kammermayer nyugdíjaztatása után 1896. november 25-én polgármesterré, Ráth főpolgármester halála után pedig 1897. okt. 25-én főpolgár-