1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - V. Országzászlósok, a pozsonyi gróf és a koronaőrök - Orczy Béla báró

Országzászlösok, a pozsonyi gróf és a koronaőrök. ORCZY BÉLA BÁRÓ, országbíró. Orczy György báró aranykulcsos vitéz és Berényi Erzsébet grófnő csillagkeresztes hölgy fia, született Budapesten 1822. évi január 22-én. Középiskolai tanulmányait a pesti kegyesrendiek gimnáziumában végezte, s az egyetemet is Budapesten hallgatta. 1836-ban bölcsészeti, 1841-ben pedig jogtudorrá avattatott és még ez évben letette az ügyvédi vizsgát is. 1841-ben Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye, 1842-ben BácsrBodrogmegye tiszteletbeli aljegyzője, 1844-ben pedig Hevesmegye tiszteletbeli főjegyzője lett. 1846-ban a magyar helytartó-tanácshoz tiszteletbeli titkárrá neveztetett ki. 1846-ban cs. és kir. aranykulcsos méltóságot nyert és József főherceg nádor személyes kamarása lett. 1848-ban a pozsonyi országgyűlés berekesztése után odahagyta helytartó-tanácsi titkári állását. Á délvidéki mozgalmak kezdetekor a pestmegyei nemzetőrcsapattal táborba vonult. A kassai első ütközetben mint nemzetőr-százados veft részt, s a pestmegyei nemzetőri csapat feloszlatása után hazatért Ujszászra, ahol gazdálkodott. Ez időben a külföldre is el-ellátogatott. 1863-ban a pestmegyei inségsegélyezési bizottmányba választatott és e bizottság működésének tartama alatt a kecskeméti járási albizottság elnökeként szerepelt, 1865-ben az abonyi kerület országgyűlési képviselője lett és tagja volt a kiegyezést előkészítő bizottságnak. 1867ben tagja lett az első delegációnak. 1868. májusában a külügyminisztérium osztályfőnökévé neveztetett ki, s ez állásában több kormányt is szolgálva, tizenegy esztendeig maradt meg. Eközben titkos tanácsosi cimet nyert. Már előzőleg, 1886-ban bölcsészeti tudorságának ötvenéves fordulója alkalmával díszoklevelet nyert az egyetemtől. Tevékenységet