1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Képviselőház - I. Magyarországi képviselők - Thaly Ferenc - Thuróczy Vilmos - Tisza István gróf

288 összeférhetlenségi törvény tárgyalásakora mérsékelt álláspont szószólója volt. 1903 június 17-én, Széli Kálmán lemondása után, megbízatást kapott a kibontakozás utjának keresésére és a parlament munka­képességének helyreállítására. Meggyőződvén arról, hogy kabinetet alakítania nem sikerül, megbízatásit visszaadta a királynak. Ugyanez év szeptember hó 29~én mint a szabadeívüpárt ki'- ;s bizott­ságának tagja, szívós munkásságot fejtett ki a párt i.suonai nro­grammjának elkészítésében. Október hó 25-én meghívást nyert a királyhoz és e programm egyes pontjainak módosítása után meg­bízatást kapott kabínetaiakitásra. A szabadeívüpárt október 27-én hozzájárult módosításaihoz és ez alapon november 3-án miniszter­elnökké neveztetett ki és a belügyi, valamint a király személye körüli minisztérium vezetésével bízatott meg. Ugyanakkor titkos tanácsosi méltóságot nyert. A kormányt megalakítva, november 5-én a főrendi­házban, 9-én a képviselőházban fejtette ki prograrnmját; az obsírukció egyelőre tovább folyt s bár a Kossuth-párt leszerelt, a béke csak 1904 március 10-én állott helyre, amikoi a miniszterelnök ideiglenes szigoiu házszabályinditványnyal áilotí elő. Közben általános tetszés között utasította vissza Körber osztrák miniszterelnök fejtegetéseit, mint „egy előkelő idegen kirándulásait a magyar közjog területére". 1904 április 19-én jelent meg Ö Felsége kézirata Rákóczi Ferencz fejedelem ham­vainak hazaszállítása dolgában. Ugyanez éjjel kitört a vasúti sztrájk, amely heves parlamenti jeleneteket és a II. ülésszak berekesztését vonta maga után. Május közepétől kezdve azonban gyorsan elintéz­tettek azu.n. állami szükségletek és egyéb javaslatok, köztük a megyés • tisztviselők, a jegyzők, az állami és vasúti tisztviselők íizetésrendezéíe, a Rábaszabályozás kérdése slb. Csak az udvartartási költségek fel­emelése járt nagy vitával s belenyúlt augusztusba. 1904 őszén nyílt levelet intézett ugrai választóihoz, amelyben kifejezést adva ama nézeté­nek, hogy a parlament nem munkaképes a folytonos lappangó vagy nyilí obstrukció miatt, a házszabályok módosításának szükségét hargoztatia. A közben megkötött olasz vámszerzcdés letárgyalása után be is nyúj­totta indítványát, hogy a Ház a házszabályok módosítására huszcnegy­tagu bizottságot küldjön ki. Az ellenzék már ezen indítvány ellen megindította az obstrukciót. A kormány előbb azzal próbált hatni az ellenzékre, hogy bejelentette a véderő reformjai és ennek során a két évi szolgálati idő behozatalát és a honvédségnek tüzérséggel való ellátását; ez hatás nélkül maradván, megkezdte a harcot. Dániel Gábor a szabadeívüpárt nevében határozati javaslatot terjesztett elő, amely a tavaszszaí tervezett ideiglenes házszabályokat foglalta magában. November 16-án következett Tisza indítványa a párhuzamos ülések tartása iránt; ezen indítványt az elnök november 17-én az ülés végén egyszerű szavazásra tette fel, amit az ellenzék házszabályellenesnek tartott. November 18-án volt az első párhuzamos ülés. Délelőtt folyta­tódott a vita, délután pedig az ellenzék, a parallel ülések megszava­zásának módját házszabályellenesnek tartván, zárt ülést kért, amely este 972-ig tartott. Tiz órakor nyitotta meg az ülést újra Perczel elnök; Tisza rövid beszédet mondott, azt is folytonos zajjal s közbeszólások­kal kisérték. Beszédét azzal fejezte be, hogy: „Önök igy évekig

Next

/
Oldalképek
Tartalom