1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Dr. Hajdu Tibor

24 befejezve, a kolozsvári tudomány-egyetemen tanári oklevelet nyert. Kolozsvárott avattatott doktorrá is. 1883-tól 1887-ig a rozsnyói kath. főgimnáziumnál, 1887-től 1890-ig pedig a kassai premontrei főgimnáziumban tanárkodott és tanította a latin és görög irodalmat. Ezenkívül 1897-től a kir. jogakadémián, mint a filozófia magántanára is működött. 1898-ban, a kassai főgimnázium igazgatójává neveztetett ki. 1900. április 15-én 0 Felsége az akkor nagybeteg jászói prépost, Benedek Ferenc mellé utódlási joggal koadjutorrá tette. Prépostja és apátja a keresztelő szent Jánosról nevezett jászóvári s a vele egyesitett s a szent keresztről nevezett leleszi, valamint a szent István első vértanú nevét viselő nagyvárad-hegyfoki prépostságoknak, továbbá prelátusa a premontrei kanonokrendnek. Irodalmi művei közül: „Az eleusisi mysteriumok", „A római elégikusok", „A római nevelés", „A görögök és rómaiak játékai" a jelentősebbek. Tanügyi és régészeti cikkei az orsz. középiskolai tanáregyesület közlönyében, a Római Világ cimü gyűjteményes munkában, az Ókori Lexikonban s a napilapok hasábjain láttak napvilágot. A tudomány-egyetem decentralizációja érdekében számos izben fogott tollat. Kassa város tanférfiai az ő kezdeményezésére és közreműködése mellett adták ki „A kassai egyetem" cimü emlékkönyvet 1901-ben. Nyilvános felolvasásokat tartott s hirlapi cikkeket irt a magyar tanárok olaszországi tanulmányútjáról, amelyen maga is részt vett. Irodalmi emlékbeszédei a kassai sajtóban jelentek meg. Legújabb munkája: „Szent Norbert élete", amelyet G. Madeleine után franciából dolgozott át, 1905. elején hagyta el a sajtót. Tiszteletbeli tagja, áz Országos Középiskolai Tanáregyesületnek és a Magyar Paedagogiai Társaságnak. Újjászervezője volt az abaujtorna-vármegyei és a Kassa városi közművelődési egyesületnek, amelynek alelnöke is. (Budapest, VIII., Horánszky-utca 23. sz. — Jászóvár.) DR. HAJDÚ TIBOR, pannonhalmi főapát. 1858. október 22-én született Pakodon, Zalamegyében. Egyszerű .falusi tanitó gyermeke. Középiskolai tanulmányait a kőszegi bencés gimnáziumban kezdte, majd a soproni bencés gimnáziumban folytatta. A 6. osztály elvégzése után 1874. szeptemberében a pannonhalmi szent Benedek-rendbe lépett. Miután a gimnáziumot elvégezte, az innsbrucki egyetemre kerül, ahol 5 évet töltött. 1881. július havában pappá szenteltetvén, első állomása Pannonhalma lett, ahol mint catecheta nyert alkalmazást. 1882. őszén a keresztény filozófia tanára lett a pannonhalmi főiskolán, majd rövid idő múlva a pedagógiai előadást is reá bízták. 1883-ban az innsbrucki egyetemen a hittudományok doktorává avatták, mire csakhamar átvette a Rómába távozott Haudek Ágoston örökét, a pannonhalmi főiskolán az egyházjog és egyháztörténelem tanszékét, mely tárgyakat 1906-ig tanította. Még ugyanebben az esztendőben reá bízták a főmonostori perjeli állást,