1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Képviselőház - I. Magyarországi képviselők - Konyovits Dávid - Kopony Vilmos - Kossuth Ferenc

216 KONYOVITS DÁVID. (Nemzeti munkapárti. — Zombor kerület.) Születeti 1865. május 11-én Zomborban. A gimnáziumot Zomborban végezte; 1883-ban tett érettségit (kitüntetéssel). A jogot Budapesten végezte, 1889-ben lett doktor, 1892-ben pedig az ügyvédi oklevelet nyerte el. Zombori gyakorló ügyvéd és földbirtokos. Városi törvényhatósági bizottsági tag és virilista, A város beléletében élénk részt vesz. A helybeli nemzeti munkapárt egyik vezető embere. Családja régi patrícius család. Öregatyja Konyovits Dávid a pozsonyi diétán követ volt és egyszersmind Zombor városának bírája is. (Akkoriban a közigazgatás még nem volt elválasztva az igazságszolgáltatástól és igy a biró volt a város feje.) Nagybátyja Konyovits Antal, Zombor város polgármestere s egyszersmind képviselője is volt. Atyja Konyovits Jusztin élénk részt vett a városi közügyekben. Gör. keleti szerb volt és mint ilyen a karlócai kongresszusnak egyik képviselője. Fernbach Péter 1049 szavazatával szemben 1432 szóval választották meg. KOPONY VILMOS. (Nemzeti munkapárti. — Szászhermány kerület.) Született 1870-ben Rozsnyón. A korábbi években szülőhelyén a községi erdészetnél volt erdész. Állásáról lemondván, Brassóban bérbevette az Esterházy-pincéket és virágzó borüzletet folytatott. A képviselőháznak az idén lett másodszor tagja a szászhermányi kerület mandátumával. Választása egyhangú volt. KOSSUTH FERENC. (48-as Kossuth-páríi. — Cegléd kerület.) 1841. november 16-án született. Nagynénje, Ruttkayné Kossuth Lujza és nevelője Karádi Ignác, 9 éves korában kivitték édesatyjához Kiutahiába, hol egy ideig tartózkodott. Fivérével, Lajos Tódorral együtt végezte tanulmányait a párisi politechnikumon és a londoni egyetemen, hol 1859-ben pályadijat nyert a politikai gazdaságtanból. Mint mérnökgyakornok Angliában a Dean Forest Central Railway építésénél, mint mérnök Olaszországban 1861-ben a liguriai vasút kiépítésénél és 1864ben a mont-cenisi alagút fúrásánál vett részt, majd a susai vasútnál mérnöki, később osztályfőnöki állást nyert, végre a műszaki hivatal vezetője lett. 1867-ig a magyar emigráció tevékeny harcosa volt. A kiegyezés után itthon kétszer is megválasztották képviselőnek, de nem fogadta el a megbizást. A mont-cenisi alagút építése után Génuában volt vasúti kormánybiztos és felügyelete alá tartozott az alta-italiai vasúthálózat nagy része. 1873-ban lemondott kormánybiztosi állásáról és a caseni bányatársaság vezérigazgatója lett. Casenában kelt egybe 1876-ban Hoggins Emiliával, ki előkelő angol család ivadéka volt. 1877-ben Nápolyba költözött és mint az Impresa Italiana vezérigazgatója nagyszabású acél- és vashidakat épített. E téren utolsó nagy •>>ű