1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Képviselőház - I. Magyarországi képviselők - Khuen-Héderváry Károly gróf

214 Béla vezetése alatt álló „Közvéleményénél mint vezércikk- és tárcairé. 1878-ban a boszniai hadjáratban a 6. gyalogezredben vett részt. • 1879-ben jogtudorrá lett és Pestmegye árvaszékénél folytatott joggyakorlatot. 1881-ben a „Pesti Hírlap" felelős szerkesztője s mint ilyen, Mikszáth Kálmán és Borostyán Nándor társaságában vezeti a lapot 21 éven át. 1882-ben ügyvédi oklevelet nyer s különösen a büntető jogtudornánynyal foglalkozik. 1902-ben a „Pesti Hirlap"-tól politikai okokból megvált s rövid ideig a „Magyar Nemzet", majd az „Az Újság" főmunkatársai közé lépett. Jelenleg is ott folytatja publicisztikai és irői tevékenységét. 1897-ben a Petőfi Társaság tagjai közé választotta. Mint jogász, a ^budapesti ügyvédi kamara választmányában és az ügy véd vizsgáló bizottságban teljesített szolgálatot. A Magyar Jogászegylet egyik alelnöke. Jelentékenyebb szolgálatot tett a sajtójogi reform előkészítésénél Szilágyi Dezső és Erdély Sándor igazságügyi miniszterek megbízásából, irodalmi tevékenységet az utóbbi időben különösen szociológiai téren fejtett ki. A Magyar Társadalomtudományi Egyesület társadalmi osztályának elnöke. Önállóan megjelent művei: Szénrajzok. Gyarlóságok. Problémák. Lőporfüst. Az Élet Könyve. Szociológiai nyomozások. A magyar sajtójog. A magyar szerzői jog. Deák Ferenc emiékezete és kisebb füzetek. Dolgozatai számos lapban jelentek meg. Megválasztották Dárdán 1910 június 1-én munkapárti programmal. A szavazásnál Kenedi 1113, Boróczy Kálmán 442, Jankovich Marcel 620 szavazatot kapott. KHUEN-HÉDERVÁRY KÁROLY GRÓF. (Nemzeti munkapárti. —• Budapest IV. kerület.) A felső-sziléziai Gráfenbergben, 1849 május 22-én született mint Khuen Antal gróf és Izdenczy Angelika bárónő fia. Családneve mellé 1874 december,5-én legfelsőbb engedélyivel felvette a Héderváry nevet és cimerét a kihalt, hédervári Viczay grófok címerével egyesitette. Középiskoláit Pécsett, egyetemi tanulmányait pedig Zágrábban befejezve, , egyideig a zágrábi törvényszéknél joggyakornok volt. A képviselőházba a győrszigeti kerület először küldte 1875-ben, majd másodízben 1878-ban. 1882-ben Győrmegye főispánjává neveztetett ki, egy évvel később pedig Horváí-Szlavon-Dalmátországok bánja lett. A horvát közviszonyok erélyes rendezése körül szerzett érdemei elismeréséül ugyancsak 1883-ban a valóságos belső titkos tanácsosi cimeí, 1885-ben az I. oszt. vaskorona-rendet kapta, 1901-ben pedig az aranygyapjasrenddel tüntette ki a király. A Wekerle-féle egyházpolitikai javaslatok idején beállott kormányválságban közvetítő szerepet vállalt, de kabinetet nem alakithatott. Közel két évtizedig tartott bánsága alatt a kormányzatával elégületlen horvátok 1903-ban zendülésben törtek ki, amelynek éle az államvasutak magyar feliratai és címerei ellen irányult. . E zendülésnek csak a több helyen kihirdetett ostromállapot vetett véget. 1903 január 27-én, a Széli-kormány lemondása után, miniszterelnökké neveztetett ki. Mint miniszterelnök azon igyekezett, hogy az obstrukciót leszerelje. Sikerült is a függetlenségi és 48-as párt egy részével kompromisszumot kötnie, e párt más része azonban tovább