1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Képviselőház - I. Magyarországi képviselők - Andrássy Géza gróf

146 s 23 éves korában ügyvéd lett s mint ilyen, a szolnoki kir. törvényszékhez jegyzőnek lett kinevezve. A birói pályától csakhamar megvált s 25 éves korában szülővárosa, Jászberény tiszti ügyészévé választotta, alig egy év múlva ugyanitt polgármesterre választatott, azonban ezen állást nem fogadta el. A jászberényi szabadelvű pártnak elnöke volt, ő volt a jászságban a redemptionalis mozgalomnak a megindítója s a volt hármas kerületek redemptionalis nagybizottsága jegyzőjévé választotta meg. E tárgyban irt cikkét a Jogi. Közlöny teljes egészében közölte s a helyi lapokban rendszeresen irt. A jászherényi gazdasági tak.pénztár alapitója és ügyésze, az egri ügyvédi kamara választmányi tagja, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatósági bizottságának virilis jogon tagja s Jászberény városának 3-ik virilise. A szegedi országos vivő-versenyen érmet és díszoklevelet nyert. Az 1910-iki általános választáson 1610 szavazatot nyert, mig ellenfele Szápáry Pál gróf 1213 szavazatot kapott. ANDRÁSSY GÉZA GRÓF. (Pártonkívüli 67-es. — Rozsnyó kerület.) Néhai Andrássy Manó gróf egyetlen fiúgyermeke, született Budapesten, 1856-ban. Középiskoláit elvégezve, jogot Budapesten és a genfi jogakadémián hallgatott. A zemplénmegyei közéletben élénk részt vett s az ottani gazdasági körnek elnöke volt. Katonai kötelezettségének mint huszárönkéntes tett eleget, majd aktiválíatta magát és három esztendőn keresztül a hadseregben mint huszárhadnagy szolgált; ebből egy évet Boszniában is töltött. 1881-ben Mayer dr. hires német nemzetgazdász társaságában többedmagávai Amerikába utazott, hogy az ottani nemzetgazdasági viszonyokat tanulmányozza. 1882-ben megnősült, nőül vévén Kaunitz Eleonóra grófnőt. Felügyelő-bizottsági tagja a „Balatontavi Gőzhajózási Részvénytársaságinak, alelnöke a „Felsőbodrogi Vizszabáiyozó-Társulat"-nak s az Ő Felsége védnöksége alatt és Károly István főherceg .,Commodore"-sága alatt álló cs. és kir. vitorlázó-raj „Contre-Commodore"-ja. 1898-ban valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyert. 1891-ben, atyja halála után, a rozsnyói választókerület országgyűlési képviselőjévé választotta s a kerület bizalmából 1892-ben és 1896-ban újra egyhangúlag megválasztatott. Mint nagyterjedelmü vasmüvek tulajdonosa, az állammal gyakran szerződéses viszonyban állott s ezért 1897-ben, mikor több képviselő ellen összeférhetetlenséget jelentettek be, ő is lemondott mandátumáról. Mikor azonban vasmüvei a Rimamurány-Salgótarjáni vasmű r.-t. tulajdonába mentek át, megszűnvén az inkompatibilitás, a nagymihályi választókerület országgyűlési képviselőjévé választotta. 1901-ben ismét a rozsnyói választókerület képviselője lett. Az 1904. november 18-iki események miatt ő is kilépett a szabadelvüpáríból s a rozsnyói kerületben az 1905. évi általános^ választásokkor alkotmánypárti programmal lépett fel s ugy ekkor, mint az *1906. évi április 30-iki választások alkalmával, egyhangúlag e kerület országgyűlési képviselőjévé választatott. Az alkotmánypárt feloszlása után pártonkívüli 67-es programmal lépett fel régi kerületében. Választása egyhangú volt 1910. jun. 1-én.