1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - XII. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Tarkovich József - Üchtritz Zsigmond báró

126 is nyert, többi közt a porosz fekete- és az orosz fehérsas-rend, az olasz Mauritius- és Lazarus-rend nagy-, a máltai rend tb. lovagkeresztjét. 1900. április 10-én az aranygyapjas-rend vitéze lett. Neje Géramb Irma bárónő, csillagkeresztes és palotahölgy, (Budapest, IV., Angol királynő-szálloda. — Berlin. — Csór, Fejérmegye.) TARKOVICH JÓZSEF. Újbányán született 1841. szeptember 9-én. Ugy atyja, mint nagyatyja a municipális és politikai élet szerepvivői voltak,előbbi mint Újbánya város bírája és egy cikluson át országgyűlési követe, utóbbi meg mint Esztergom főbírája és követe. Gimnáziális tanulmányait 1850—1858-ig Selmecen, az ottani katholikus gimnáziumban, a jogot pedig 1858—1862-ig a budapesti egyetemen végezte. 1864. elején ügyvédi diplomát szerzett és gyakorló ügyvéd lett. Irodáját azonban már a következő évben, 1865-ben feladta. Ez időben ugyanis a kiegyezés előkészítésére összehívott országgyűlésen országgyűlési gyorsíró lett. 1867-ben állami szolgálatba lépett: Lónyay miniszter pénzügyminiszteri fogalmazóvá nevezte ki. A hivatalnoki pályán igen rövid idő alatt magas fokot ért el. 1868-ban, hivatalba lépése után egy évvel már miniszteri titkár lett, 1870-ben pedig Bécsben a közös pénzügyminisztériumban osztálytanácsossá neveztetett ki. Midőn 1871, év végén Lónyay gróf magyar miniszterelnök lett, Tarkovich is visszatért Bécsbői, s a miniszterelnökséghez került osztálytanácsosi minőségben. A minisztertanácsnak 1873. óta állandóan jegyzője volt, s 1875. óta, amikor miniszteri tanácsossá neveztetett ki, egyúttal főnöke volt a miniszterelnöki hivataloknak. 1878-ban a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1886-ban az államtitkári cimet és jelleget, 1889-ben pedig a Szent István-rend kiskeresztjét kapta. Valóságos államtitkárrá 1892-ben lett. 1897-ben valóságos belső titkos tanácsossá történt kineveztetésekor számos ovációban részesült. Államtitkári állásától 1905. augusztus 26-án felmentetett és nyugalomba vonult. Ez alkalommal Ő Felsége a főrendiház élethossziglani tagjává, s egyúttal az osztrák-magyar bank alkormányzójává nevezte ki. (Budapest, V., Hold-utca 2.) ÜCHTRITZ ZSIGMOND BÁRÓ. Született Marcaltőn (Veszprémmegye), 1846. május 24-én. Édesatyja Emil báró, dacára német eredetének, a szabadságharc alatt honvéd volt. Zsigmond báró veszprémmegyei nagy birtokán letelepedve, jelenleg is annak kezelésével foglalkozik. Kiváló sportférfiu; választmányi tagja a Magyar Lovaregyletnek és a Nemzeti Kaszinónak; veszprém megyei virilista. A politikai életben is szerepelt. 1878-ban mint az ugodi kerület szabadelvüpárti képviselője, majd pedig 1894-ben ismét szabadelvüpárti programmal a körmendi kerületet képviselte. Azóta képviselői mandátumot nem vállalt. (Budapest, IV., Magyar-utca 24. — Pölöske, p. Noszlop.)