1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - XII. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Rakodczay Sándor - Rákosi Jenő

121 kapta. Sok ideig volt a főrendiház jegyzője és a delegációk tengerészeti albizottságának elnöke. 1873 óta nős. Neje Mailáth Etelka, néhai Mailáth György országbíró leánya. (Budapest, VIII., József-körut 5. — Nyáron Balatonföldvár.) RAKODCZAY SÁNDOR. Rakodczay édesapja a varasdmegyei Mihovlján községben földbirtokos volt, a magyar szabadságharc alatt a parasztok lázadása elől kénytelen volt családjával Pozsonyba menekülni. Itt született azután Rakodczay Sándor 1848. szeptember 25-én. Jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezvén, 1873. március 29-én az összes jogi tudományok tudorová avatták. 1871. december 21-én mint fogalmazó a horvátszlavon-dalmát minisztériumban államszolgálatba lépett. 1875-ben a zombori járásbírósághoz albirónak neveztetett ki s még ugyanazon év december havában a bajai kir. törvényszéknél bíró lett. 1876-tól kezdve a nagykikindai járásbíróságot vezette, majd 1884-ben a budapesti kir. táblához került albirói minőségben. 1885-ben a báni tábla tanácsosa és állami főügyész, 1888-ban a hétszemélyes tábla tanácsosa lett. 1893 februártól kezdve a zágrábi kir. törvényszék elnöke, s ezen állásában 1898 tavaszán az igazságszolgáltatás körül szerzett érdemei elismeréséül Ő Felsége a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. 1905-ben a báni tábla elnöke lett, mig 1907. június 26-án kelt legfelsőbb kézirattal az uralkodói kegy a báni székbe emeli. 1908. március 3. óta a legmagasabb horvát igazságszolgáltatási fórum, a hétszemélyes tábla elnöke. (Zágráb.) RÁKOSI JENŐ. Született 1842. november 12-én Acsádon (Vasmegye). Sárváron, Kőszegen és Sopronban végezte a bencések gimnáziumát. Sopronban 1859-ben ifjúsági önképzőkört alakított. Elszegényedett szülein és több testvérén segítendő, tanulmányait nem folytatta, hanem a gazdasági pályára ment és 1863-ig Zichy János gróf tiszttartójánál házitanító és gazdasági gyakornok volt. 1863-ban Budapestre jött és az életföntartas küzdelmei mellett az érettségi vizsgát a piaristáknál letette és a jogot is hallgatta. Első éves joghallgató korában irta „V. László" cimü drámáját és kezdte meg „Aesopus" cimü verses színmüvét, melyet 1866-ban adtak elő a Nemzeti Színházban először és azóta folyton műsoron van, sőt német fordításban is megjelent. Mint a drámaírás uj szellemű úttörőjét, 1867-ben Kemény Zsigmond a Pesti Naplónál alkalmazta, hogy hivatásának gondoktól mentesen élhessen. A „Bécsi dolgok" rovatvezetője volt, mely rovatnál előtte Salamon Ferenc működött. A „Borsszem Jankó" megalapításában tevékeny részt vett; 1869. év végén a „Reform" cimü Deákpárti lapot indította meg. E lap szerkesztője volt 1875-ig, mikor a fúzió alkalmával lapja beolvadt a Pesti Naplóba. Ezidőben a politikával felhagyva, teljesen az irodalmi működés terére lépett. A Népszínház alapítása részben neki köszönhető, ő volt annak első igazgatója. A Népszínház igazgatásától 1881-ben vált meg, amikor a Budapesti Hírlapot alapította Csukássy Józseffel együtt,