1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - XII. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Márffy Emil - Márkus József - Matlekovits Sándor

115 korona-rendnek birtokosa, ezenkívül még sok külföldi rendjele van. A millennáris kiállításon a közlekedési csoport elnöke volt. Tagja a tarifabizottságnak, alelnöke a magyar vasúti és hajózási klubnak. Mérnöki tudományáról külföldön is elismerőleg nyilatkoznak és az államvasutak vezetése alatt mintaszerű színvonalra emelkedtek. Vasúti elnökigazgatói állásától 1907-ben vonult vissza nyugalomba. Érdemeit 1905. január 19-én Ö Felsége valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal jutalmazta. (Budapest, VI., Andrássy-ut 88. — Szepesbéla.) MÁRFFY EMIL. Született Hencsén, Somogymegyében, 1847-ben. A katonai pályára lépvén, tanulmányait a hainburgi és olmüci katonai intézetekben végezte. 1864-ben mint hadnagy a 10. kürasszier-ezredbe lépett s ezredesével 1866-ban a gróf Coudenhoven parancsnoksága alatt állott divizióhoz beosztva, résztvett a csehországi hadjáratban. Az ezred akkor különösen a nagy szteicsi utaknál tüntette ki magát. Három évvel később, 1869-ben átlépett a honvédhuszárokhoz, ahol mint kapitány 1874-ig szolgált. Ekkor megnősülvén, hazatért somogymegyei birtokára, s azóta gazdálkodással foglalkozik; e mellett a társadalmi életben is élénk részt vesz. A főrendiház tagjává 1905. szeptember 1-én nevezte ki a király. (Kaposvár.) MÁRKUS JÓZSEF. (Lásd: képviselőház.) MATLEKOVITS SÁNDOR. Született 1842. október 12-én Budapesten, ahol atyja akkor ügyvéd volt. Összes tanulmányait a fővárosban végezte; a kegyesrendieknél a gimnáziális osztályokat, az egyetemen pedig a jogot 1860/64-ig. Huszonkét éves korában jogtudorrá avattatott és ügyvédi oklevelet nyert. Már jogászkorában feltűnt irodalmi működésével, különösen a „Magyar örökösödési jog

K-ról irt pályanyertes munkájával. Tanulmányai végeztével a közigazgatási pályára lépett és elvállalta Pest városa tanácsánál a tollnokságot. 1865-ben, mint a nemzetgazdaságtan és a pénzügytan magántanára habilitáltatta magát az egyetemen. 1867. májusában mint fogalmazó a kereskedelemügyi minisztériumba lépett. Ez idő alatt irta egyetemi előadásai vezérfonalául első rendszeres művét, a „Nemzetgazdaságtan"-t; ezt követte a „Pénzügytan", majd „A kereskedelem története" és számos tanulmány a szaklapokban, különösen a „Budapesti Szemlé"-ben. A „Századunkéban megjelent egy cikksorozata az akkor közzétett iparjavaslatokról, s ez irányozta először minisztere figyelmét a fiatal hivatalnokra. Ettől kezdve gyorsan emelkedett. Mint a vámügyek vezetője, majd pedig később az Ausztriával megindult kiegyezési tárgyalások alatt mint osztálytanácsos fejtett ki kiváló tevékenységet. Már 1880-ban a kormány helyettes államtitkárnak nevezte ki. Az 1885-iki országos kiállítás alkalmával rendkívüli