1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - XII. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Hertelendy Ferenc - Horváth Lajos

111 iparkamara tagja, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár igazgatósági tagja, a Hazai Bank alelnöke. Kiváló tevékenységet fejt ki ezenkívül több nagyszabású ipari vállalat vezetése körül is. Főrendiházi taggá 1903-ban neveztetett ki. (Budapest.. V., Nádor-utca 3.) HERTELENDY FERENC. Született 1859-ben, Lesance-Tomajon, Zalamegyében. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, azután átvette birtokai kezelését. Tevékeny részt vett a megyei életben. 1883-ban a marcali-i kerület, 1900-ban pedig a tapolcai kerület választotta meg képviselőjévé. 1903-ban Zalamegye főispánjává nevezte ki a király, mely állásáról lemondva, 1904-ben Andrássy Gyula gróffal együtt kilépett a szabadelvüpártböl. !908-ban Temesmegye főispánjává nevezte ki a király. Ebben a méltóságában működött a koalíciós kormány bukásáig, amikor lemondott. Az osztrák-magyar bank kormányzó tanácsának tagja; a főrendiház jegyzője volt egy cikluson keresztül. (Lesencetomaj, Zalám.) HORVÁTH LAJOS. Született 1824. április 15-én, Alsózsolcán ; atyja székudvari Horváth József, több vármegye táblabírája és a báró Vay-család uradalmi főkormányzója volt. 1845-ben letévén az ügyvédi vizsgát, fogalmazógyakornok lett a m. kir. helytartótanácsnál, 1847. év végén helytartósági fogalmazó, az 1847/48-iki pozsonyi országgyűlésen a távollevők követe, 1848-ban belügyminiszteri fogalmazó lett, később pedig Szemére Bertalan felsőmagyarországi kormánybiztos mellett tollvivősködött, 1849. május 2-án belügyminiszteri titkárrá nevezték ki, és mikor a kormány székhelyét Szegedre helyezte át, Duschek pénzügyminisztertől ő vette át és szállította a szent koronát és a jelvényeket Szegedre, majd Aradra, hol aztán Szemére Bertalannak adta át. Hosszú bujdosás után 1851-ben Miskolcon telepedett le és ügyvédi irodát nyitott. 1865-ben Miskolc egyik kerületének képviselőjévé választatván, a Deák-párthoz csatlakozott, 1867. május 16-án a képviselőház jegyzője lett és mint ilyen, ő vezette a június 6-iki együttes ülésnek jegyzőkönyvét, mely a budai királyi palotában ö Felsége jelenlétében tartatott; ugyancsak az ő munkája volt a koronázási ünnepélyről szóló jelentés is. Az 1868. évi XXX. t-cikk kidolgozására kiküldött horvát regnikoláris bizottságnak tagja, s előadója lett több igazságügyi törvényjavaslatnak. Ő szövegezte a nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1868 : XLIV. törvénycikket, valamint a mentelmi ügyekben általa beadott jelentés most is irányt adónak tekintetik. Jegyzője volt az első delegációnak és a 30-as albizottság előadója. Az 1870-ben egybehívott közigazgatási ankétnak előadója, az 1870 :XL. és az 1871: XVIII. törvényeknek és indokolásának szövegezője volt. 1878-ban ismét Miskolc város egyik kerületének képviselőjévé választatott és ez év végén a fúzió alkalmával a szabadelvüpártba lépett. A neki kétszer is felajánlott igazságügyi tárcát nem vállalta el,