1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - XII. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Burchard-Bélaváry Konrád - Chorin Ferenc

104 Dobokamegye közéletében élénk részt vett. 1887-ben a magyarláposí kerület egyhangúlag képviselőnek választotta meg. 1890. február havá­ban Szolnok-Dobokamegye főispánja lett. Állásáról 1902. április 6-án mondott le, mely alkalommal a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta. 1891. óta cs. és kir. kamarás, (Budapest, IV., Angol királynő-szálloda. — Kolozsvár, Petőfi­utca 7.) BURCHARD-BÉLAVÁRY KONRÁD. Született 1837. március 23-án, Eperjesen; a kollégiumot ugyanitt elvégezvén, 1854-ben a berlini kereskedelmi akadémián tanult és azután Danzigban egy nagy gabonakereskedő cégnél vállalt alkalmazást. 1863-ben tanulmányozás végett beutazta Német- és Franciaországot, majd 1862-ben hazatérvén, a Pesti Hengermalom Társaság szolgálatába lépett, amelynek 1876-ban igazgatója, 1892-ben alelnöke és 1906-ban elnöke lett. A malomipar előmozdításában tevékeny részt vett, amennyi­nen 1879-ben az Országos Iparegyesület kebelében megalkotta a malom­ipari szakosztályt és ugy ennek, mint az 1890-ben szintén általa alko­tott Országos Magyar Maiomegyesületnek fennállásáig, 1896-ig elnöke volt. Részt vett az 1873-iki bécsi és az 1878-iki párizsi nemzetközi, továbbá az 1879-iki székesfehérvári és a trieszti, valamint az 1885-iki és az 1896-iki budapesti országos kiállítások juryjében, az utolsónak nagy­és végrehajtó-bizottságában mint tag és malomipari csoportjában mint elnök. Az 1885. évi budapesti országos kiállítás alkalmából a magyar malomiparról szakjelentést adott ki. Kiváló tevékenységeért több kitün­tetést nyert, igy 1879-ben a koronás arany érdemkeresztet, 1882-ben a Ferencz József-rend lovagkeresztjét, 1885-ben és 1886-ban legfelső elismerést; 1885. junuis 21-én kineveztetett a a főrendiház tagjává és 1891. november 29-én legfelső engedelmet nyert arra, hogy maga és családja régi nemesi „Béláváry" nevét újból fölvehesse és az addig viselt „Burchard" név után csatolva, azzal együtt használhassa. Tulaj­donosa ezenkívül több külföldi rendjelnek is. 1884-től 1896-ig Brazília fökonzula volt. Az Országos Iparegyesüleínek, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatósági tagja, a Nemzeti Tornaegyletnek és az „Adria" magyar királyi tengerhajózási részvénytársaságnak egyik alapitója és ez utóbbinak, valamint az Országos Központi Hitelszövet­kezetnek alelnöke. (Budapest, V., Sas-utca 16.) CHORÍN FERENC. Született Aradon, 1842-ben. A jogot Budapesten és külföldön hall­gatta; 1866-ban jogtudori oklevelet szerzett, ügyvédi vizsgát tett és Aradon telepedett meg, mint az „Alföld" cimü ellenzéki napilap szer­kesztője. Atzél Péter ifőispánsága kezdetén Arad város balközépi pro­grammal országgyűlési képviselőjévé választotta, 1872-ben azonban Ráday Gedeonnal szemben kisebbségben maradt. 1874-ben az aradi ügyvédi kamara elnöke, 1875-ben pedig újra Arad város orsz. képvi­selője lett szabadelvüpárti programmal. Ez évben a váltótörvény-javas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom