1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - XII. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Burchard-Bélaváry Konrád - Chorin Ferenc

104 Dobokamegye közéletében élénk részt vett. 1887-ben a magyarláposí kerület egyhangúlag képviselőnek választotta meg. 1890. február havában Szolnok-Dobokamegye főispánja lett. Állásáról 1902. április 6-án mondott le, mely alkalommal a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta. 1891. óta cs. és kir. kamarás, (Budapest, IV., Angol királynő-szálloda. — Kolozsvár, Petőfiutca 7.) BURCHARD-BÉLAVÁRY KONRÁD. Született 1837. március 23-án, Eperjesen; a kollégiumot ugyanitt elvégezvén, 1854-ben a berlini kereskedelmi akadémián tanult és azután Danzigban egy nagy gabonakereskedő cégnél vállalt alkalmazást. 1863-ben tanulmányozás végett beutazta Német- és Franciaországot, majd 1862-ben hazatérvén, a Pesti Hengermalom Társaság szolgálatába lépett, amelynek 1876-ban igazgatója, 1892-ben alelnöke és 1906-ban elnöke lett. A malomipar előmozdításában tevékeny részt vett, amennyinen 1879-ben az Országos Iparegyesület kebelében megalkotta a malomipari szakosztályt és ugy ennek, mint az 1890-ben szintén általa alkotott Országos Magyar Maiomegyesületnek fennállásáig, 1896-ig elnöke volt. Részt vett az 1873-iki bécsi és az 1878-iki párizsi nemzetközi, továbbá az 1879-iki székesfehérvári és a trieszti, valamint az 1885-iki és az 1896-iki budapesti országos kiállítások juryjében, az utolsónak nagyés végrehajtó-bizottságában mint tag és malomipari csoportjában mint elnök. Az 1885. évi budapesti országos kiállítás alkalmából a magyar malomiparról szakjelentést adott ki. Kiváló tevékenységeért több kitüntetést nyert, igy 1879-ben a koronás arany érdemkeresztet, 1882-ben a Ferencz József-rend lovagkeresztjét, 1885-ben és 1886-ban legfelső elismerést; 1885. junuis 21-én kineveztetett a a főrendiház tagjává és 1891. november 29-én legfelső engedelmet nyert arra, hogy maga és családja régi nemesi „Béláváry" nevét újból fölvehesse és az addig viselt „Burchard" név után csatolva, azzal együtt használhassa. Tulajdonosa ezenkívül több külföldi rendjelnek is. 1884-től 1896-ig Brazília fökonzula volt. Az Országos Iparegyesüleínek, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatósági tagja, a Nemzeti Tornaegyletnek és az „Adria" magyar királyi tengerhajózási részvénytársaságnak egyik alapitója és ez utóbbinak, valamint az Országos Központi Hitelszövetkezetnek alelnöke. (Budapest, V., Sas-utca 16.) CHORÍN FERENC. Született Aradon, 1842-ben. A jogot Budapesten és külföldön hallgatta; 1866-ban jogtudori oklevelet szerzett, ügyvédi vizsgát tett és Aradon telepedett meg, mint az „Alföld" cimü ellenzéki napilap szerkesztője. Atzél Péter ifőispánsága kezdetén Arad város balközépi programmal országgyűlési képviselőjévé választotta, 1872-ben azonban Ráday Gedeonnal szemben kisebbségben maradt. 1874-ben az aradi ügyvédi kamara elnöke, 1875-ben pedig újra Arad város orsz. képviselője lett szabadelvüpárti programmal. Ez évben a váltótörvény-javas-