1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - XII. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Benczur Gyula - Beöthy Zsolt

102 elnökévé választatott. — Ő Felsége főispáni működésének elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjével, mikor pedig 1905. október 24-én ez állásától megvált, a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki. Neje Bethlen Emma grófnő. (Budapest, IV., Angol királynő-szálloda. — Kolozsvár.) BENCZÚR GYULA. Festőművész. A festészeti mesteriskola igazgatója. Született Nyíregyházán, 1844. jun. 28-án. Már gyermekkorában tanújelét adta művészi tehetségének. A rajzolás elemeibe Klimkovics Béla tanár vezette be, majd később Klimkovics Ferenc oktatta. Tizenhét éves korában a müncheni művészakadémiára került Ansclifítz tanár kezei alá, s itt kapta tehetsége az első irányítást. Vágya volt, hogy Piioty mellé kerüljön. Ez 1865-ben sikerült. Ekkor festette első nagyobb vásznát a „Vizbefult halászt", melylye! állami dijat nyert. Nemsokára azonban önálló műtermet nyitott Münchenben s ekkor festette II. Rákóczi Ferenc búcsúja cimti képét, mely jelenleg a Szépművészeti Múzeumban van. A magyar kormánytól ekkor kapott megrendelést a Vajk keresztelése cimü műre, mely történeti festészetünk egyik remeke. Egymást követik ekkor remekművei, melyek nevét Európaszerte ismertté teszik. 1884-ben Budapestre teite át lakását és különösen arcképfestészettel foglalkozott. Műterme egyike lett a legkeresettebbeknek. Ő Felségén kivül, ki többször ült a művésznek, az egész főrangú világ arcképfestője volt. Legismertebb ilynemű festményei közül Tisza Kálmán arcképe. Ujabban két nagy történeti művet festett: Budavár visszafoglalása és a Milléniumi hódolás cimüt, melyek országszerte méltó szenzációt keltettek s ezer meg ezer reprodukcióban forognak közkézen. A Ferenc József-rend lovagja, a „Pro litteris et artibus" érdemkereszt tulajdonosa. Érdemei elismeréséül Ő Felsége a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. (Budapest, VI., Bajza-utca.) BEÖTHY ZSOLT. Született Budán, 1848. szeptember 4-én, atyja a közoktatási minisztérium titkára volt. A budapesti egyetemen a jogot elvégezvén, beutazta Angliát és Dél-Európát. 1871-berí segédfogalmazó lett a pénzügyminisztériumban, 1872-ben tanár az állami reáliskolában, 1877-ben pedig bölcsészettudori oklevelet nyert, 1878-ban a magyar történelem magántanára a budapesti egyetemen, Greguss Ágost halála után utóda lett az esztétikai tanszékben, 1882 óta a tanárvizsgáló bizottság, 1883 óta a közoktatásügyi tanács tagja, majd pedig 1890-től hat éven át a tanárvizsgáló bizottság elnöke és a középiskolai tanárképző intézet igazgatója. 1876-ban a Kisfaludy-társaság tagja lett, a tudományos Akadémia 1884-ben rendes tagjává választotta. 1876-ban kezdett tüzetesebben foglalkozni az irodalomtörténettel és ez időtájban jelent meg „A magyar nemzeti irodalomtörténet ismertetése," 1879 ben pedig „A szépprózai elbeszélés a magyar irodalomban" c. műve, mely utóbbiért a Kisfaludy-társaság száz aranyas diját nyerte el, inig „A tragikum"-