1910-1918. évi országgyűlés Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1910–1915. Budapest, 1910.

Főrendiház - V. Az ország zászlósai, a pozsonyi gróf és a két koronaőr - Tomašić Miklós

54 67-cs bizottság tagja volt. 1867-ben beválasztották az első delegációba. 1868-ban Deák Ferenc óhajtására a külügyminisztériumban osztályfőnökké nevezték ki, mely állást az év május havában elfoglalta és e minőségében Beust gróf és Andrássy gróf külügyminiszterek alatt közel tizenkét évig szolgált, közben elnyervén a titkos tanácsosi méltóságot is. 1879-ben ö Felsége személye körüli miniszterévé nevezte ki. 1890-ben nyugalomba lépett és királyi főkamarás-mesterré nevezték ki. Irodalmi működést fejtett ki a Vadász- és Versenylapban. 1873-ban a Szent István-rend középkeresztjét, 1881-ben a vaskoronarend I. osztályát, 1890-ben a Szent István-rend nagykeresztjét kapta. E rendjeleken kívül több mint két évtizedes államszolgálata alatt több külföldi rendjellel tüntették ki, jelesen a máltai Szent János-rend diszítményével, továbbá porosz, bajor, szász, orosz, olasz, toszkanai, norvég, görög, román, perzsa, kinai és japáni nagykeresztekkel. Szögyény-Marich László halála óta országbíró. 1894-ben nőül vette Wallner Teréziát. Tomasic Miklós, Horvát-S/Ja \T>n-Dalmátországok bánja, Zágrábban 1864. január 13-án született mint az ősnemes Mogorovic-nemzetség sarjadéka; nemesi előneve: koranai. Jogi tanulmányait a zágrábi, a budapesti és a bécsi egyetemeken végezte és a mellett alapos tanulmányokat folytatott az óés uj-görög, latin, magyar, német, francia és angol irodalom terén ; mindezeket a nyelveket jól beszéli. 1890-ben a horvátszlavón minisztérium titkára lett, de már 1892-ben a zágrábi egyetemre a nemzetgazdászat és politika rendes tanárává nevezték ki. A horvát-szlavon-dalmát országgyűlésnek 1892-től 1903-ig, a magyarnak pedig 1896-tól 1903-ig volt tagja. 1903. június 27-én az akkori Khuen-Héderváry-kormány horvátszlavón miniszterévé nevezte ki a király ; állásáról ugyanaz év november 3-án lemondott. Azóta Zágrábban közjogi és történelmi tanulmányokkal foglalkozott, melyeknek eredménye nagyszabású horvátnyelvü munkája: Fundamenta juris publici regni Croatiae. I. Vestigia pactorum a Croatis cum rege Colomano conventorum. 1910. február 5-én Horvát-, Sziavon- és Dalmát-