1910-1918. évi országgyűlés Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1910–1915. Budapest, 1910.

Főrendiház - III. Görögkeleti egyháznagyok - Cristea E. Miron

42 Cristea E. Miron karánsebesi g. kel. román püspök Oláhtoplicán 1868-ban született mint földmíves szülők gyermeke. Középiskolai tanulmányait Besztercén és Naszódon végezte, azután a nagyszebeni papnevelőben hallgatott teológiát, később a budapesti egyetemen filozófiát ; 1895-ben tudori címet szerzett. Tanulmányainak befejezése után főegyházmegyei titkár lett Román Miron érsekmetropolita mellett, 1902-ben pedig szentszéki tanácsos 1901-ben belépett a szerzetesrendbe a hódosbodrogi kolostorban s ettől kezdve gyorsan emelkedett a lelkészi rangsorban. Már 1908-ban protoszincellus volt, 1910-ben archimandrita lett. A karánsebesi egyházmegyei zsinat 1909. december 4-én püspöknek választotta ; a püspöki széket 1910. május 8-án foglalta el. Egyházi méltóságaiban sokoldalú, az ügyek gyors elintézésére szolgáló újításokat hozott be az erdélyi román főegyházmegye közigazgatásában. Kimagasló szerepet tölt be a magyarországi román nép kultúrájának fejlesztése terén. Megalapította a »Lumina« kulturbankot, amelynek tiszta nyereségét legnagyobbrészben az egyházmegyei konzisztórium kapja a hazai románság elmaradt kultúrájának előmozdítása céljából. A nagyszebeni román dalegylet az ő vezetése alatt virágzásának tetőpontjára ért s nagy súlyt fektetett a román népdal müvelésére. Irodalmi téren is nagy tevékenységet fejt ki. Több esztendőn át szerkesztette a Nagyszebenben megjelenő Telegraful Román mérsékelt irányzatú lapot, melyben közmi velődési és gazdasági irányban való működésre hívta fel olvasóit. »Eminescu és munkák címen magyar nyelven 1895-ben megjelent munkája e világhírű román költőt mutatja be a magyar közönségnek, terjedelmes úttörő munkát írt a keleti egyház festészetéről, megírta Román Sándor volt budapesti egyetemi tanár életrajzát, kiadta a román közmondások gyűjteményét, számos egyházi beszéde jelent meg, egyik szerzője volt »A nagyszebeni g. kel. székestemplom történetc« című munkának. A nagyszebeni székesegyház építésében elismert buzgalommal működött közre ; belső díszítésénél hazai festők az ő vezetése mellett megteremtették a keleti bizantinikus festészet renesszanszát.