1910-1918. évi országgyűlés Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1910–1915. Budapest, 1910.

Képviselőház - A képviselőház tagjai - Rakovszky István

396 elismerésben. Ezután a párisi osztrák-magyar nagykövetséghez került előbb mint másodosztályú, majd mint elsőosztályú követségi tanácsos. Beszél magyar, német, francia, olasz, spanyol, angoTTperzsa, arab és török-tatár nyelven. A francia becsületrend tisztje s a Lipót-rend lovagkercsztesc és a porosz vörös sas-rend birtokosa. Az 1906. évi általános választások alkalmával néppárti programmal egyhangúlag képviselővé választották a zsámbokréti kerületben. Tagja volt -a delegációnak. 1910-bcn a keszthelyi kerület választotta meg. A pénzügyi és a vízügyi bizottság tagja. Rakovszky István (Sopronmegye, Csorna kerület) 1858. június 16-án Bécsben született. A középiskolát Pozsonyban végezte. Jogi tanulmányainak befejezése után katonai pályára lépett, de megbetegedvén, kilépett a katonaság kötelékéből és gyógyulás céljából Velencébe utazott. Hazatérve, Liptómegyében telepedett le, ahol az ellenzéki pártokhoz csatlakozva, a megyei életben szerepet kezdett játszani. Az egyházpolitikai küzdelmek alatt nagy része volt a néppárt megalakításában ; számos néppárti gyűlésen elnökölt. Cs. és kii. kamarás. A képviselőházba 1896-ban került és nemsokára vc/éi szerephez jutott a néppártban. A delegációban is helyet foglalt pártja megbízásából és ott szintén az ellenzéki irányt képviselte. 1899. február 23-án a néppárt nevében ö írta alá a Széli-kormánnyal kötött paktumot. 1901-ben Csornán és Zsámbokréton megválasztva, az előbbi kerületet tartotta meg. Egyik harcosa volt az összeférhetlenségi törvény megalkotásának és az Adria tengerhajózási társasággal kötött szerződés becikkelyezéséről szóló javaslat ellen folyt vitának. 1903 óta az országgyűlési néppárt alelnöke. Tagja lett a szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottságának. Az 1905-i általános választások alkalmával a csornai kerületben ismét megválasztották. 1905-töl 1910-ig a képviselőház alelnöke volt. A Tisza-kormány lemondása után beállott válság folyama alatt nézetét ő Felsége a helyzetről kikérte. Ö elnökölt az 1906 február 19-i ülésen, amely az általa beterjesztett indítványhoz képest a feloszlató királyi kéziratot felbontatlanul küldte vissza küldőjének,