1910-1918. évi országgyűlés Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1910–1915. Budapest, 1910.

Képviselőház - A képviselőház tagjai - Kopony Vilmos - Kossuth Ferenc

328 lett mérnök ; itt osztályfőnökké, majd később a műszaki hivatal főnökévé lett. 1867-ig tevékenyen részt vett az akkori emigracionális törekvésekben ; egyike volt azoknak, kik az európai sajtóban számtalan cikkel fenntartották a magyar kérdések iránt való érdeklődést ; a nemzeti igazgatóságnál, melynek titkára volt, különösen az olasz kormánnyal folytatott érintkezésben játszott kiváló szerepet. Az 1867-i kiegyezés után Magyarországon két ízben képviselővé választották, de a mandátumot nem fogadta el. A montcenisi alagút bevégezte után mint vasúti kormánybiztos Genovában lakott és az altaitaliai hálózat jelentékeny része felügyelete alatt állott. Erről az állásáról 1873-ban lemondott és mint a cesenai bányatársaság vezérigazgatója Cesenába ment. Itt vezette oltárhoz 1876-ban Hoggins Emiliát, az angol költők által megénekelt Sarah exeteri őrgrófné dédunokáját. Ccsenából 1877-ben Nápolyba ment mint az Imprcsa Industriale Italiana vezérigazgatója. E minőségben óriási vas- és acélhidakat, stb. épített. Utolsó nagy mérnöki munkái a nílusi acélhidak voltak, melyeknek építését, egész Európa mérnökeivel versenyezve, ö nyerte el. A bányászat terén kifejtett munkásságáért négy ízben tüntette ki az olasz kormány keresztekkel, lovagi és 1885-ben commendatorei címmel. 1894-ben hazakísérte atyja tetemét és elhatározta, hogy hazajön. Ez év őszén csakugyan haza is jött. November 16-án letette az állampolgári esküt. 1895 április 10-én a tapolcai kerület képviselővé választotta, míg i896j)ta Cegléd város mandátumát bírja. A képviselőházban a Justh Gyula és Eötvös Károly vezetése alatt álló pártkörbe lépett és Justh Gyulának az elnökségről történt lemondása után a párt Kossuthot választotta meg elnökének, miután vezéréül már előbb elismerte. Már azelőtt az Egyetértés munkatársa volt és emellett Kossuth Lapja címen hetilapot alapított. Számos cikket írt a Magyarországba és a Budapestbe, melynek egy ideig lapvezére volt. 1898 őszén az obstrukció vezetője volt és később a Széli Kálmánnal kötött paktumnak egyik aláírója. Amikor a Széli-kormány bejelentette az 1903-i ujoncjavaslatokat, melyek az ujonclétszám felemelését foglalták magukban, határozottan állást foglalt ellenük. A függetlenségi és 48-as párt mcgobstruálta a javaslatot, amely ellen mozgásba