1910-1918. évi országgyűlés Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1910–1915. Budapest, 1910.
Képviselőház - A képviselőház tagjai - Justh Gyula
312 ban és Besztercebányán vége/te. Oklevelet nyert a bécsi gazdasági főiskolán. Turócmegye törvényhatósági és közigazgatási bizottságának tagja s ugyané megyének közgazdasági szakelőadója volt az 1890—1898. éveken át. Képviselővé először 1898-ban választották a stubnyai választókerületben. Földmívelési kérdésekben a Házban több ízben felszólalt. Az 1900. évi párisi nemzetközi kiállítás zsüri-tagja volt s mint ilyen a vaskorona-rend III. osztályát kapta. Mint országgyűlési képviselő 1905 óta az alkotmánypárt tagja volt s 1906 áprilisában kinevezték Turóc vármegye főispánjává. Ez állásból 1910 március 10-én a koalíciós kormány lemondásával egyidejűleg megvált. 1910-ben a szucsányi választókerület képviselővé választotta. Pártonkívüli 67-es. Justh Gyula (Makó város) 1850. január 13-án Turócmegye Nccpál helységében született. Tanulmányait a budapesti egyetemen elvégezvén, 1872-ben Békésmegye tiszteletbeli aljegyzője, 1874-ben rendes aljegyzője, 1876-ban pedig a békésgyulai járás főszolgabírája lett. 1879-ben Csanád megyébe, Tornyára költözött, hol átvette atyja egyik birtokának kezelését ; azóta élénken részt vett Csanádmégyénék úgy közéleteben, mint társadalmi mozgalmaiban s szervezte a csanádmegyei függetlenségi és 48-as pártot és a törvényhatósági ellenzéket. Az 1881-i képviselőválasztáskor a függetlenségi párt a battonyai választókerületben képviselőjelöltül léptette föl, de a kormánypárt jelöltjével szemben pár szavazattal elbukott. Az 1884-i és az 1887-i képviselőválasztások alkalmával Makó város képviselője gyanánt jutott be a Há^ba. 1892-ben Szolnok választotta meg, 1896 óta pedig állandóan Makót képviseli. Irt közigazgatási és vízi ügyekről cikkeket. 1890-ben a függetlenségi és 48-as párt alelnökévé választotta. 1891-ben a közigazgatási vita alkalmából szervezett vitarendező bizottságnak elnöke volt. 1893-ban a lemondó Eötvös Károly helyébe, míg ő párbajban kapott súlyos sebével vidéken feküdt, a függetlenségi és 48-as párt megválasztotta elnökévé. 1894. február 21-én mondott beszéde nevezetes momentuma volt az egyházpolitikai vitának. Az 1895. február 22-én be-