1910-1918. évi országgyűlés Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1910–1915. Budapest, 1910.

Képviselőház - A képviselőház tagjai - Gromon Dezső báró

281 Gromon Dezső báró (Bács-Bodrogmegye, Bácstóváros kerület) 1838-ban Vajszkán született, ranulmányail külföldön végezte ; nagyobb útról hazatérve, megyéje közéletében már kora ifjúságától kezdve részi vett. 1869-ben a hódsági kerület országgyűlési képviselőjévé választotta balközép-programmal. 1875IK'H először volt a bácstóvárosi (tovarisovai) kerület képviselője. 1876-ban Bácsmegye, Zombor, Szabadka és Baja városok főispánja lett és e minőségben szerzett kiváló érdemeiért már 1878-ban a Szent István-rend kiskeresztjét kapta. Föispánsága alatt a bunyevác nemzetiségben forrongás mutatkozott, mely csakhamar lecsillapodott. Mint kormánybiztos több ízben működött árvízveszélyek elhárításán. Már első ízben való képviselősége alatt kitűnt a bácsmegyei árvízveszedelem alkalmából, mely működéséért legfelsőbb elismerésben is részesült ; később a szegedi árvíz alkalmával is nagy tevékenységet fejtett ki több társával együtt a veszélyeztetett lakosság és területek védelmében. Majd a tiszai VI. és VII. öblözetek ármentesített területén végezte a telepítéseket mint kormánybiztos és végrehajtotta a hertelendyfalvi, nagygyörgyfalvi és gyurgyevói telepesek visszatelepítését. A főispánságtól 1880-ban lépett vissza ; a következő évben Bácstóvároson ismét képviselővé választották, amely kerületet 1905-ig képviselte. A Házban a mentelmi bizottság elnöke lett. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszterré való kineveztetése után honvédelmi államtitkár lett. E ni illőségében szerzett érdemei elismeréséül 1890-ben a II. osztályú vaskói ona-rendet és 1894-ben a belső titkos tanácsosi címet, az ezredéves kiállítás hadügyi és hadtörténeti csoportjainak szervezése és rendezése körül szeTzetl érdemei méltánylásául pedig a Ferenc József-rend nagykeresztjét kapta. A szabadelvűpárt feloszlása után visszavonult a politikai szerepléstől, de szorgalmas látogatója volt a nemzeti társaskörnek. 1898-ban ö Felsége a vaskorona-rend nagykeresztjével tüntette ki, 1907-ben pedig bárói rangra emelte. Több éven át alelnöke volt a fővárosi közmunkák tanácsának. de ez állásáról 1908-ban lemondott. A nemzeti munkapárt alakulásában tevékenyen részt vett s az 1910-i általános válasz-