1910-1918. évi országgyűlés Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1910–1915. Budapest, 1910.

Főrendiház - XI. Ő felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Beöthy Zsolt

165 birtokában a windsori palotában van. önarcképe a firenzei Ufíice termeiben található. Nagyszámú genreképei is híresek. A freskó-festészet ben is fényes eredményekel ért el: a budapesti Szent István-templom falait ékesítette festményekkel. Igen sok díjat nyert különféle kiállításokon: [878-ban Parisban aranyérmet, 1879-ben Székesfehérváron nagy aranyérmet, [886-ban Berlinben aranyérmet. 1887-ben a Lajos Viktoraranyérmet Bécsben, 1888-ban a császárdíjat, 1888-ban és 1889-ben Münchenben és Budapesten a nagy aranyérmet, 1891-ben Berlinben a mesteri oklevelet, 1894-ben Antverpenben a díszérmet, 1900-ban Parisban a nagy díjat. A müncheni és a bécsi képzőművészeti akadémia tiszteleti tagja. 1879-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét nyerte. A Művészet és tudomány cimü osztrák-magyar díszjelvényt a megalapítás évében, 1887-ben megkapta; a millenniumkor a király a S/ent-István-rend kiskeresztjével tüntette ki. 1906-ban <"> Felsége kinevezte a főrendiház tagjává. Az Erzsébet-emlék országos bizottságának tagja. Tagja a magyar országos képzőművészeti tanácsnak. A király több ízben tett látogatást műtermében. 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta meg. Beöthy Zsolt 1848. szeptember 4-én Budán született, ahol atyja akkor közoktatásügyi titkár volt. Gyermekéveit Komáromban élte : az ottani szent benedekrendi gimnáziumban járta az alsó osztályokat, míg a felsőket a pesti református kollégiumban. Azután jogot végzett a pesti egyetemen, majd számos utazást tett a külföldön, bejárta Angliát, Olaszországot, Egiptomot, Tuniszt. Görögországot. 1871-ben pénzügyminiszteri segédfogalmazó, 1875-ben pályát cserélve, tanár lett az állami reáliskolában. 1877-ben megszerezte a bölcselettudori oklevelet, 1878-ban a magyar történet magántanára lett a budapesti egyetemen, ahol Greguss halála „után az esztétika tanszékét nyerte el 1883-ban rendkívüli, 1886-ban nyilvános rendes tanári minőségben. 1882 óta tagja a tanárvizsgáló bizottságnak, 1883 óta tagja a közoktatásügyi tanácsnak, 1890-töl 1896-ig a tanár-