1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.

Főrendiház - IV. Az evangélikus református, továbbá az ágostai hitvallású evangélikus és az unitárius egyház méltóságai, illetve hivatalnokai - Zelenka Pál

43 püspöke lett. Irodalmi működése különösen a kultúrtörténetre és néprajzra terjed ki. A segesvári gimnázium 1856-iki értesítőjében megjelent: „Geschichte der siebenbürgischen Hospitáler bis 1625", továbbá az „Archív des Vereines für siebenbürgische Landeskunde" czimü folyóiratban közölt „König Stefan und das siebenbürgische Bistum", „Die Bronzealtertümer, eine Quelle der álteren siebenbürgischen Geschichte", „Zur siebenbürgischen Glockenkunde" czimü dolgozatain kivül nagyobbszabásu munkái a következők : „Beitráge zur Geschichte des Hexenglaubens und des Hexenprozesses in Siebenbürgen", „Siebenbürgische Sagen", „Die kirchliche Baukunst des romanischen Styles in Siebenbürgen", „Deutsche SprachdenkmSler aus Siebenbürgen" és az Ackner társszerzővel megirt „Die römischen Inschriften in Dacien". Tiszteletbeli tudora a kolozsvári, a lipcsei és a marburgi egyetemeknek. A II. oszt. vaskorona-rend lovagja és csillagos középkeresztese a szász-weimari fehér sólyom-rendnek. Budapest, IV., Angol királynő-szálloda. — Nagyszeben. Zelenka Pál, a tiszai ág. ev. egyházkerület püspöke. A nógrádmegyei Csehbrezón született 1839. augusztus 19-én, régi nemesi és papi családból. A Zelenkák Ziska hadaival jöttek Magyarországba, s egyik őse Mátyás király fekete seregébe állott be és itt maradt állandóan. Középiskoláit Aszódon, majd Selmeczen és Pozsonyban végezte, s ugyancsak Pozsonyban tanulta a hittudományokat is. 1859-ben a jénai egyetemre ment, majd visszatérve, nevelő lett egy előkelő nógrádmegyei családnál. Érdekes adata életének, hogy már mint egyszerű házi preczeptor olyan közkedveltségnek örvendett a megyében, hogy a törvényhatósági bizottság tagjává választották. Már 1862-ben Székács szuperintendens mellett pesti segédlelkész lett, két évvel később pedig az albertirsai egyház választotta meg lelkészévé. 1866 február 20-án Miskolczon lett lelkész, s azóta állandóan ennek az egyháznak kötelékébe tartozik. 1874-ben egyházkerületi jegyzővé választatott, mely hivatalt tizenkét éven keresztül viselte. 1883-ban elnöke lett a kerületi pénztárakat kezelő bizottságnak és egyéb tanügyi bizottságoknak is. 1865-ben egyházi elnöke lett az egyetemes gyámintézetnek, amelynek érdekében széleskörű tevékenységet fejtett ki és az irodalmi téren is munkálkodott számos