1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.
Főrendiház - III. A görög-keleti egyház egyháznagyjai - Nikolics Miron
35 helytartóságnál gyakornokoskodott, majd a dévai cs. kir. járási hivatalnál iktató és fogalmazó lett. 1852-ben jegyzővé, később pedig albiróvá neveztetett ki a nagysomkuti cs. kir. járásbírósághoz, mely állásában 1856-ig maradt meg. Ekkor Saguna érsekmetropolita, akkori erdélyi egyházmegyei püspök meghívására szerzetesi fogadalmat tett, s egy év leforgása alatt diakónus, protodiakonus, szinczellus és végül protoszinczellus lett, s ugyanakkor a szentszéki titkári, teológiai tanári és a szebenmegyei uj egyházi esperesség adminisztrátori állásait is betöltötte. 1864-ben szentszéki ülnök lett, azonban még öt éven keresztül tartotta meg tanári és espereshelynöki állását. 1870-ben báró Saguna András metropolita érseki vikáriussá nevezte ki, majd 1871-ben archimandritává léptette elő. Két izben, a beállott széküresedések tartama alatt, mint érseki helynök ő látta el a főegyházmegye vezetését. 1889. marczius 27-én a karansebesi egyházmegyei zsinat püspökké választotta, s miután a választást a király megerősítette, június 23-án püspökké szenteltetett fel. A hazai közügyekben, valamint a román kulturális és irodalmi ügyekben tevékenyen vett részt. Alapító, illetve rendes tagja az „Associatunea transilvana" irodalmi egyletnek, a román nyelvű szinház-alapnak és több más közművelődési egyletnek. Irodalmi munkásságát bizonyítják „Erdély régi román orthodox metropoliája", valamint a főegyházmegyei zsinat által megjutalmazott „Báró Saguna András érsek és metropolita életrajza, 1879." czimü munkái, továbbá az 1889-ben megjelent „Memóriáiul Metropolitului Saguna" czimü müve is. Tiszteletbeli tagja a bukaresti román akadémiának, amely irodalmi sikereinek elismeréséül 1877-ben választotta meg. Budapest, IV., Vadászkürt-szálloda. — Karánsebes. Nikolics Miron, pakráczi g. kel. szerb püspök. Született 1845-ben Miholjaczon, Szlavóniában, papi családból. Teológiai tanulmányait Karlóczán fejezte be s csakhamar Ielkészszé szenteltetett. 1871-ben archimandrita lett, 1886-ban pedig Püspökké választatott, ezen választást Ö Felsége is megerősítette. Az elhunyt Gruics Nikanor püspöksége alatt, akit egy évtizedig tartó betegeskedése alatt helyettesitett, az egyházi igazgatásban nagy gyakorlottságra tett szert. A millennium alkalmával a II. oszt. vaskorona-renddel tüntettetett ki. Budapest, IV., Vadászkürt-szálloda. — Pakrácz. 3*