1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.
Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Bende Imre
17 litására. 1895-ben 68.000 koronával járult hozzá az általa létesített eperjesi katholikus tanitóképzö-intézet felépítéséhez, ami által egyházmegyéje közoktatásügyének hatalmas lendületet adott. Ezen intézet kibővítésére később ismét 50.000 koronát adományozott, egy építendő leánynevelő-intézet czéljaira pedig 40.000 koronás adományt tett. A pápa házi prelátusává, trónállóvá és római gróffá nevezte ki. A millennium alkalmából érdemeinek elismeréséül a Lipót-rend középkeresztjével tüntettetett ki. 1903. óta valóságos belső titkos tanácsos. (Budapest, IV., Angol királynő-szálloda. — Eperjes.) Bende Imre, nyitrai r. k. püspök. Született Baján, 1824. augusztus 28-án. Teológiai tanulmányait a bécsi Pazmaneumban végezte. Kalocsán 1847-ben pappá szenteltetett és két esztendeig segédlelkész volt. 1849-ben a szeminárium tanulmányi felügyelője, majd az egyházjog és lelkipásztorkodástan tanára lett. 1852-ben érseki levéltárnok, 1853-ban szentszéki jegyző lett, 1854-ben pedig a futtaki plébániát nyerte el, ahol másfél évtizedig lelkészkedett. 1858-ban mint kerületi jegyző, 1864-ben pedig mint esperes működött. 1869-ben elnyerve az Isten áldásáról czimzett apátságot, Újvidékre került plébánosnak, ahol 1881-ben országgyűlési képviselővé választatott. Másodízben is egyhangúlag választatott e város képviselőjévé, amelyet így két országgyűlésen át képviselt. Működésének nagy eredménye, hogy sikerült az újvidéki szerb pártot felbomlasztani, s a magyar pártot egyesítenie. A délvidéki magyarosodási mozgalomnak ő volt akkoriban egyik első korifeusa. 1887. május havában a beszterczebányai püspökséget foglalta el, s ottani föpásztorkodása alatt számos templomot, paplakot és iskolát állíttatott nagy áldozatok árán helyre, s emellett még uj templomot is építtetett. 1893-ban a nyitrai püspöki székre helyeztetett át, ahol folytatta a kegyurasága alá tartozó egyházi épületek helyreállítását, s itt katholikus leányiskolát is építtetett. Egyházmegyéjében a népoktatás ügyét segélyadományaival sok ízben mozdította elő. A millennium évében számos nagy összegű pályadíj kitűzésével az egyházi művészeteket emelte. Áldozatkészségéről a szegények emlékeznek meg hálásan, akiket állandóan segélyez, s az a negyven szegény tanuló f akiket mindennap élelemmel lát el. 1897-ben aranymiséje alkalmából ö Felsége a Ferencz József-rend nagykeresztjével tüntette ki, 1900-ban pedig pápai trónállóvá és római gróffá neveztetett ki. (Budapest, IV., Hungária-szálloda. — Nyitra.) 2
