1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.

Képviselőház - I. Törvényhatósági joggal felruházott városok - Kelemen Samu - Bánffy Dezső báró

204 kinevezte kővárvidéki főkapitánynyá is. 1876-ban a megyéken eszközölt kikerekitések után az egyesült Szolnok-Dobokamegye kormányzását vette át. 1875-ben a főrendiház jegyzőjévé választatott meg, mely tisztét a Ház újjászervezéséig megtartotta. Ekkor választás utján lett a főrendiház örökös tagjává. 1883-ban Besztercze-Naszódmegye főispánjává is kineveztetett. Főispánságának 10 éves jubileuma alkalmával Ő Felsége a Lipót-rend középkeresztjével, 1889-ben pedig a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki. 1890-ben lemondott a föispánságról. Mint a szilágysomlyói kerület 1892 ben megválasztott képviselője, a Ház többsége által képviselőházi elnökké választatott. Ez évben lett valóságos belső titkos tanácsos is. A Wekerle-kormány lemondása után 1895. január 15-én miniszterelnökké neveztetett ki. Kabinetje a még függőben volt egyházpolitikai törvényjavaslatokat törvényerőre emelte. Az ezredéves ünnepségek alkalmával Ő Felsége a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta neki. Külföldi fejedelmek is kitüntették rendjelekkel. Az 1896-iki választásokon a szilágysomlyói kerület képviselőjévé választotta. Kormánya azonban 1898 őszén az ellenzék obstrukcziója folytán nehéz helyzetbe jutott. Az év utolsó napján még sem költségvetése, sem indemnitása nem volt. Szilágyi, a Ház elnöke, Láng alelnök lemondottak, a disszidensek kiléptek a szabadelvüpártból, az ellenzék pedig erőteljesen követelte lemondását, mely követelésnek a viszonyok nyomasztó hatása alatt eleget tett. 1899. február 26-án beadta lemondását. Ugyanezen év márczius 2-án lemondván mandátumáról, mint kir. főudvarmester, az ország zászlósa lett. Ekkor egy darabig tartózkodott a politikai küzdelmektől. Később a Pesti Hírlapban, s a Magyar Közéletben a magyar nemzeti eszme megszilárdításáról czikkeket kezdett irni, s hova-tovább egészen eltávolodott a szabadelvü-párt politikájától. 1903. évben a horvát útlevelek nyelve miatt a főrendiházban heves támadást intézett a Széli-kormány ellen. 1902-ben a Lipótvárosi kaszinó elnöke lett. 1904-ben lemondott főudvarmesteri méltóságáról, s megalakítva az „Uj párt"-ot, ismét kilépett a politikai küzdőtérre. Az 1904-iki időközi választásokon Szeged I-ső kerülete képviselőjévé választotta. A házban éles vitája volt a vámterület kérdésében Tisza István gróf miniszterelnökkel. Nagy ellenzője volt a házszabályok szigorításának. Az 1904. november 18-iki események után pártjával együtt csatlakozott a szövetkezett ellenzékhez, melynek vezérlő-bizottságában jelentős szerepe volt. Az 1905-iki általános