1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.

Főrendiház - XI. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Szabó Jenő

165 Szabó Jenő. Született Fancsikán, (Ugocsamegye) 1843. szept. 30-án. Középiskoláit Ungvárit, az egyetemet Budapesten végezte. 1866-ban Ürményi József tiszavölgyi királyi biztos mellett fogalmazó, 1868ban Gorove közmunka- és közlekedésügyi miniszter mellett elnöki titkár volt, majd a vasúti szakosztályba került, hol huzamos ideig maradt meg. 1874-ben osztálytanácsos, 1887-ben miniszteri tanácsos és a vasúti és gyári szakosztály vezetője, valamint a diósgyőri aczélgyár és az államvasuti gépgyár elnöke lett. A vasúti belszolgálat magyarosítását és a belföldi anyagbeszerzést rendszabályozta, majd vasutcsoportositási, beruházási kamatbiztositási és kártalanítási ügyeket vezetett nagy készültséggel. Létrehozta a vasutak kárbiztositó szövetkezetét, mely példát az osztrák vasutasok is követték. A tiszai vasút államosításától az osztrákmagyar államvasút megváltásáig, 1880-tól 1892-ig terjedő idő alatt előadója volt'a vasutállamositási ügyeknek. 1892-ben teljhatalmú megbízott volt a magyar-román vasúti csatlakozási szerződés megkötésénél. Ez volt az első eset, hogy idegen állammal Magyarország és Ausztria külön-külön kötött szerződést. A szerződések megkötésére a közös külügyminisztérium a magyar és osztrák minisztériumok szakosztály-főnökeit delegálva. 26 évi terhes szolgálat után megrongált egészségi állapota miatt 1893. elején nyugdíjba ment, azonban mint a magyar helyiérdekű vasutak r.-t. alelnöke és a Pesti magyar kereskedelmi bank igazgatósági tagja tovább is működött a közgazdasági téren. „Baross Gábor művei és rendszere" czim alatt érdekes szakczikkeket bocsátott közre, részint a „Budapesti Szemlé"-ben, részint röpirat alakjában. Később megjelentek régebbi szakirodalmi tanulmányai is „Vasúti politikánk történetéhez" czim alatt. Mint hivatalnokot, a vaskorona-rend III. osztályával, a Lipót-rend kiskeresztjével és a román korona-rend nagy tiszti jelvényével tüntették ki. 1898ban megalapította a „görög katholikus magyarok orsz. bizottságát", s ezen bizottságnak elnöke is lett; mint ilyen, 1900-ban 500 tagú zarándokesoportot vezetett Rómába, és egy emlékiratot terjesztett a pápa elé, mely Firczák munkácsi és Vályi eperjesi püspökök előszavával a magyar oltári nyelv szentesítését kérelmezte, s az 1896-iki pápai tilalmat megfelebbezvén, fáradozása annyi sikerrel mégis járt, hogy körülbelül száz görög katholikus parochiában használatos magyar nyelvű istentisztelet máig is zavartalanul