1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.

Főrendiház - XI. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Matlekovits Sándor

155 mány helyettes államtitkárnak nevezte ki. Az 1885-iki országos kiállítás alkalmával rendkívüli erélyt fejtett ki a kiállítási ügyek vezetése körül, s úgy is mint a jury-tanács elnöke. Érdemei méltatásául a kiállítók diszes albummal búcsúztak el tőle. A kiállítás deficzitje és egyéb alapon nyugvó okok miatt 1889. év tavaszán Széchenyi Pál gróf miniszterrel együtt Matlekovits is távozott állásából és nyugdíjaztatta magát. Ezután a pübliczitás terén találkozunk sürün nevével a „Neue Freie Presse", idehaza pedig a „Pesti Hírlap", ujabban „Az Újság" hasábjain. Számos czikk jelent meg tőle a „Közgazdasági Lexikon"-ban és a „Közgazdasági Szemlében." A szaklapok közül leginkább a „Magyar Ipar"-t, az országos iparegyesület lapját keresi fel közleményeivel. A „Magyarország közgazdasági és közmivelődési állapota ezeréves fennállásakor" czimü nagy mű első két kötetét teljesen Matlekovits irta. Vámpolitikai munkái közül 1875-ben jelent meg „Az osztrákmagyar monarchia vámpolitikája 1850-től napjainkig", s közvetlenül a magánéletbe való visszavonulásakor irta meg „Die Zollpolitik der öst.-ung. Monarchie und des Deutschen Reiches seit 1868 und derén náchste Zukunft" czimü vámpolitikáját. Nemsokára rá, 1894-ben megjelent 3 kötés nagy munkája „Magyarország államháztartásának története 1867—1893." Az utolsó években irt munkáiban a közös vámterület mellett tör lándzsát. 1873-ban az Akadémia levelező tagja lett. A képviselőháznak majdnem két évtizedig tagja volt, s különösen a pénzügyi bizottságban működött tevékenyen. Az összeférhetlenségi törvény következtében ujabb képviselői mandátumot nem fogadott el, mig aztán 1905. szeptember 11-én a főrendiház tagjává neveztetett ki. Évek óta elnöke az ipar- és keresk. oktatási tanácsnak, tagja az országos ipartanácsnak és tiz év óta elnöke az országos iparegyesület végrehajtó bizottságának. Az iparegyesület ügyein kivül vezeti a magyar hajózási egyesület ügyeit. Elnöke ezeken felül a Magyar Villamossági Társaságnak, a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaságnak és másodelnöke az Adria tengerhajózási részvénytársaság igazgatóságának. Az 1885-iki kiállítás után ő Felsége a Szent István-rend középkeresztjével tüntette ki, melyet sok bel- és külföldi nagyobb rendjel előzött meg. 1889ben államtitkári állásából történt felmentésekor a valóságos belső titkos tanácsosi czimet nyerte el. Neje Szúk Róza, kiváló csellóművésznő. Budapest, V., Árpád-utcza 6.