1906-1910. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1906–1911. Budapest, 1906.

Képviselőház - A) Magyarországi képviselők - Széll Kálmán

\ 230 ben régi kerületében a függetlenségi párt ellenében kisebbségben maradván, Pozsony város II. kerülete harmadnapra mandátummal tisztelte meg. A Házban a kormány t általános politikájában támogatta ugyan, de az ekkor követett pénzügyi politikával nem értett egyet és ennek kifejezést is adott az ország előtt. Nemsokára megalkotta a magyar jelzáloghitelbankot s ennek és a leszámítoló banknak igazgatósági elnöke lett. 1887-ben Kőszegen tartott nagyszabású programbeszédében kifejtette azokat az eszméket, amelyek később a pénzügyi rendezésben föeg a szeszadó- és a regáletörvénybeh érvényre jutottak. A pénzügyi tárcával újból isme telten megkináltatott, de nem fogadta el. Időközben ő Felsége a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta neki. Számos éven át a delegáció és a pénzügyi bizottság tagja ; 1892-töl 1896-ig ez utóbbi bizottságnak elnöke. 1896-ban a pénzügyi bizottságban többé nem kívánván jelöltetni, a közigazgatási bizottság elnöke lett. Részt vett a valuta szabályozás tárgyában egybehívott országos ankéten. A közügyek terén szerzett érdemeinek elismeréséül 1893-ban a Lipót rend nagykeresztjét kapta. Elnöke volt az 1892 : XXI. t.-c. értelmében kiküldött országos ellenőrző bizottságnak, továbbá a millenniumi országos bizottságnak és 1896. óta több izben a delegációnak. E nagyszabású tevékenység mellett s eltekintve úttörő munkásságától a mezőgazdaság s különösen az állattenyésztés terén, amelynek eredménye a világhírű rátót-héraházi siementali törzstenyészet, még nemzeti kulturális célok előmozdítására is időt szakított magának, több év óta nagy gonddal vezetvén a Dunántúli Közmívelődési Egyesület ügyeit. A közművelődési egyesületek 1896-i kongresszusán egyik társelnök volt. Az 1896-ban Budapesten tartott interparlamentáris konferencia magyar csoportjának elnöke volt és beszédei általános feltűnést keltettek. Végre elnöke volt 1896-tól 1898-ig az országos kvótabizottságnak, amelynek munkálataira irányadó befolyást gyakorolt. A fentemlített, 1880-ban tartott beszéden kívül első minisztersége után a Házban csak elvétve hallatta szavát ; 1897. végétől a belpolitikai események újra vezérszerep elvállalására kényszerítették. Midőn ugyanis a szabadclvüpárt harciasabb elemei az ellenzék obstrukcióját erőszakos eszközökkel is hajlandók voltak megtörni, ez ellen latba vetette