1906-1910. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1906–1911. Budapest, 1906.
Főrendiház - Mayer Béla
15 napjainkig* eímü müvét. Az Ausztriával kötött közgazdasági kiegyezés tárgyalásai alatt miniszteri tanácsossá, 1880-ban pedig államtitkárrá nevezték ki. 1881—1892. években, továbbá 1894-től kezdve ismét országgyűlési képviselő. Az 1885-i országos kiállítás elnöke is és ekkor kapta a Szent Istvánrend középkeresztjét ; az államtitkárságtól 1889. május-ban vált meg, amidőn a volt földmívelés-. ipar- és kereskedelemügyi minisztérium megszűnt és teendői az ujonnan alakított földmívelési és a közmunka- és közlekedési minisztériumból átváltozott kereskedelmi minisztérium közt osztattak szét. Ekkor valóságos belső titkos tanácsosi rangra emeltetett. Egyébművei még : A magyar örökösödési jog alapelvei, Magyarország törvényei s országgyűléseinek működése nemzetgazdasági tekintetben, A földbirtok a nemzetgazdaság jelenlegi álláspontja szerint rendezve, Pénzügy és államháztartás, A kereskedelmi szakoktatás. A részvénytársulati ügy. A vasúti külömbözeti viteldíjak, Die Zollpolitik der österreichisch-ungarischen Monarchie und des Deutschen Reiches seit 1868 und derén náchste Zukunft, Magyarország államháztartásának története, Adatok Magyarország államháztartásánaak történetéhez, Magyarország közgazdasági és közmívelődési állapota ezeréves fennállásakor (2 köt.). Irt még több közgazdasági és pénzügyi tanulmányt. 1896. február 14-e óta az országos iparoktatási tanács elnöke. Az országos ipar tanács tagja. 1905. szeptember 11-én a főrendiház élethossziglani tagjává neveztetett ki. Neje, szül. Szuk Róza, Szúk Lipót tanár leánya, híres gordonkamüvésznő. Mayer Béla szatmári r. k. püspök Zomborban 1838. július 19.-én született A teológiát mint a Pázmáneum növendéke a bécsi egyetemen végezte. 1862. július 27-én pappá szenteltetvén, mint ujmisés áldozár Kulán, majd Kár-Militicsen működött. 1866-ban föszentszéki jegyző és levéltárnok s egyúttal kalocsai hitoktató. 1870-ben Haynald érsek titkára, tanítóképző-intézeti tanár, majd szentszéki ülnök lett. 1873-ban zsinati vizsgáló, 1888-ban pápai tb. kamarás, egy évvel utóbb főszékesegyházi ifjabb mesterkanonok és főegyházmegyei főtanfelügyelö, majd zsinati előadóvá lett. Több ízben