1906-1910. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1906–1911. Budapest, 1906.

Képviselőház - A) Magyarországi képviselők - Popoviciu György

202 vizsgát tett és azóta Aradon ügyvéd. Több nemzetiségi sajtóperben vitt szerepet; 1895. áprilisában ö képviselte a vádat a Magyar Hirlap ellen a bokszegi román pap által indított sajtóperben. Ugyancsak 1895-ben Ziák tót lapszerkesztőt védte a budapesti esküdtbíróság előtt, Szegeden pedig az új bűnvádi perrendtartás szerint való első esküdtszéki tárgyaláson a szerb Zasztava szerkesztőjét. Az interparlamentáris konferencián két ízben, Hágában és Brüsszelben részt vett a román komité megbízásából és ott éles vitája volt Pázmándy Dénessel. Aradvármegye törvényhatósági bizottságának tagja és a vármegyei románok egyik vezetője. Az 1905-i általános választások alkalmával a világosi kerület választotta képviselőjévé román nemzetiségi programmal. 1905. május havában a felirati vita folyamán felszólalt, követelvén az általános, titkos, egyenlő, községenkinti választójog behozatalát. Az 1906-i általános választások alkalmával ismét a világosi kerület választotta képviselőjévé 735 szavazattöbbséggel Gabányi Miklós függetlenségi jelölttel szemben. A számviz=gáló bizottság tagja. Popoviciu György, Krassó-Szörénymegye, Lúgos kerület született 1862. március 26-án a krassószörénymegyei Klicsován. Középiskoláit Lúgoson, egyetemi tanulmányait (teológiát és bölcsészetet) Cernovitzban és Bécsben folytatta, a teológiát a cernovitzi egyetemen végezte és ott hittudományi tudorrá is avattatott. 1887-ben Karánsebesen lelkésszé szenteltetett s ott egy évig mint teológiai tanár működött, majd Lúgoson egyhangúlag görögkeleti román főesperessé választatott, amely állásában jelenleg is működik. A karánsebesi egyházi gyűlés és a karánsebesi szentszék, továbbá a görögkeleti román kongresszus és a nagyszebeni érseki szentszék tagja. A megyei közéletből is kivette részét; a törvényhatósági és közigazgatási bizottságnak, valamint más fontosabb bizottságoknak tagja. Tudományos és irodalmi téren főképpen a teológiát művelte, de mint történetíró is szerepel. Főbb munkái: Egyházi beszédek 1899, Az egyházi unióról 1900, A bánsági románok története 1904. A román nemzetiségi