1906-1910. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1906–1911. Budapest, 1906.

Képviselőház - A) Magyarországi képviselők - Mezőfi Vilmos

171 s mint főhadnagy lépett ki a véderő kötelékéből. Szabolcs megyének hosszú idő óta tiszteletbeli főügyésze, a közigazgatási bizottságnak tagja, a nyíregyházai kaszinó elnöke, a Nyíregyházai Takarékpénztár jogtanácsosa és igazgatósági tagja. Általában élénken részt vesz a vármegyei és városi közéletben. Alelnöke a vármegyei s elnöke a nyíregyházai függetlenségi pártnak. Egyházi téren is jelentékeny működést fejt ki ; felügyelője a nyíregyházai főgimnáziumnak, ügyésze a tiszai ág. hitv. evangélikus egyházkerületnek, főgondnoka a tiszavidéki egyházmegyének és tagja az egyetemes tanügyi és alkotmányügyi bizottságnak. Elsőízben 1892-ben Irányi Dániel halála után választotta meg képviselőjévé Békés városa a visszalépő Kaas Ivor báróval szemben. E kerület 1896-ban egyhangúlag újra megválasztotta. Képviselősége alatt több ízben szólalt föl a függetlenségi párt megbízásából politikai és közigazgatási kérdésekben. Az 1905-i általános választásoknál szülővárosa választotta meg képviselőjévé 1307 szavazattal 8 ellen, 1906-ban pedig egyhangúlag. A függetlenségi és 48-as párt hive. A I X. bíráló, a közgazdasági s a pénzügyi bizottság tagja. Mezőfi Vilmos, Csongrádmegye, Szegvár kerület. -(önéletrajz.) Születtem 1870-ben Debrecenben. Atyámat, aki orvos volt, hat éves koromban vesztettem el. Azóta édesanyámmal a nyomorúság minden stációját végigjártam. Ettem a népkonyhákban, háltam a hajléktalanok menhelyén. S még jó volt, ha ezekre az »emberbaráti« intézményekre tellett. Ha nem tellett: koplaltam és éjszakának idején az utcákon kóboroltam. így végeztem hat elemit. Részint Debrecenben, Eperjesen és Budapesten. Azután inasnak mentem. Sok mestert szolgáltam. De mesterséget csak egyet tanultam ki: az órásipart. Azt is oly alaposan, hogy ma bizony nem értek hozzá — semmit. Ellenben a nyomorúság esztendeiben, ha nem lehetett nappal, hát éjszaka, bújtam a könyveket. Mint inas tanultam meg sztenografálni is, németül is. franciául is. Tizenhét esztendős voltam, amikor a jó Erber Tivadar, annyi újságíró atyamestere, felfedezte bennem a zsumalisztát és kövön nyomott újságjához, a Budapesten megjelenő »Magyar