1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Főrendiház - IV. Az ev. ref., továbbá az ág. h. evang. és az unitárius egyház méltóságai, illetve hivatalnokai - Müller Frigyes

49 töjsött. Azóta állandóan a nógrádmegyei politikai élet egyik főtényezője. 1871-ben megnősült, nőül vévén néhai Tihanyi Ferenc temesi gróf leányát. Mint megyei bizottsági tag, különösen pedig mint egyházfelügyelő, a közügyekkel igen behatóan foglalkozik. 1889-ben az esperesség felügyelővé választotta. Az utolsó zsinat munkálkodásában nagy része volt. A kerületi felügyelői hivatalba való beigtatása 1895-ben nagy ünnepélyek közt folyt le. A közjogi és törvénykezési s a pénzügyi bizottság és a királyi és országos közigazgatási fegyelmi bíróság tagja. Müller Frigyes erdélyi egyházkerületi ág. ev. püspök született Segesváron 1828. május 15-én ; ugyanott végezte 1845-ben a gimnáziumot, azután egy évet Kolozsváron töltött, majd 1848 őszéig hit- és bölcselettudományokat hallgatott a lipcsei és berlini egyetemeken; e közben számos utazást tévén, megismerkedett Ausztria-Magyarországon kivül Németországnak és Svájcnak is legtöbb vidékével. 1848-ban a segesvári gimnázium tanárává lett; 1863—1869-ig ugyanez intézet igazgatója volt. 1869-ben újegyházi, 1874-ben nagyszebeni városi lelkésszé választatott meg. 1893. szeptember 21-én az erdélyi ág. ev. egyházkerület püspökévé választatott. Irodalmilag különösen a kultúrtörténet és az erdélyi szászok népisméje terén működött. Önálló művei a következők : »Beitráge zur Geschichte des Hexenglaubens und des Hexenprozesses in Siebenbürgen«, »Siebenbürgische Sagen«, »Die kirchliche Baukunst des romanischen Styles in Siebenbürgen«, »Deutsche Sprachdenkmáler aus Siebenbürgen«, »Die römischen Inschriften in Dacien« (Ackncr társszerzővel). Ezenkívül számos dolgozata jelent meg. így pl. a segesvári gimnázium 1856. évi értesítőjében : »Geschichte der siebenbürgischen Hospitáler bis 1625«, valamint az »Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde« című folyóiratban »König Stefan und das siebenbürgische Bistum«, »Die Bronzealtertümer, eine Quelle der álteren siebenbürgischen Geschichte?., >Zur siebenbürgischen Glockenkunde«. A lipcsei, marburgi és kolozsvári egyetemek tiszteletbeli tudora és a II. oszt. vaskoronarend lovagja, a szász-weimari fehér sólyomrend csillagos középkeresztese. A főrendiházba Zelenka Pál püspök lemondása után hivatott meg. főrendiház. 4