1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Főrendiház - III. Görögkeleti egyháznagyok - Sevics Mitrofán

11 »Erdély regi román orthodox metropoliája«, valamint »Hárö Saguna András érsek és metropolita életrajza, 1879.« című művei, amely utóbbit a főegyházmegyei zsinat meg is jutalmazott. 1889-ben 'Memóriáiul Metropolitului Saguna* című művét adta ki. Irodalmi érdemeit megjutalmazandó, a bukaresti román akadémia 1877-ben tiszteleti tagjává választotta. Sevics Mitrofán bácsi g. kel. szerb püspök Újvidéken 1854. augusztus 14-én született. Elemi és középiskolai tanulmányait az újvidéki szerb elemi iskolában és a szerb főgimnáziumban végezte el, majd két éven keresztül a gráci és a zágrábi egyetemeken a jogi, azután pedig négy esztendőn át a karlócai g. kel. szerb papnevelőintézeten a theologiai tudományokat tanulta. 1880. január 14-től 1881. augusztus 19-ig min*segédtanár, attól kezdve pedig 1892. január 16-ig mint rendes tanár működött a zárai szerb theologián, hol az 1880—1891. években egyszersmind a könyvtár őre, az 1885-1891. években pedig a papnevelőszeminárium igazgatója volt. A pátriárka többszöri felhívására 1892. január 20-án mint rendes tanár a karlócai theologiára ment át, ahonnan mint a kolostor főnöke és az ottani szerzetesi iskolának igazgatója 1895. március 25-én Hopovára, ez iskola beszüntetésével pedig 1898. szeptember 10-én mint gárdafőnök Krusedolba költözött. Az egyházi méltóságokat a következő sorrendben nyerte el : 1880-ban diakónus, 1881-ben presbiter, mint ilyen 1890-ben püspöki szincellus, 1892-ben patriárkiai protoszincellus, 1895-ben archimandrita. A karlócai püspöki zsinatban megejtett választás és ő Felsége megerősítése után 1899. július l»!-án az elhunyt Opasics Germán helyére bácsi püspökké szentelték. Kisebb theologiai értekezésein és tanulmányain kivül, amelyeket tanársága idején az egyes egyházi folyóiratokba irt, lefordította oroszból Mogila Péter »A keleti katholikus egyháznak hitvallása* és Makarije moszkvai metropolita »Dogmatika« című nagyobbszabású és a g. kel. egyházra nézve nagyjelentőségű munkáit. 1901-ben Sándor szerb király a szent Száva-rend I. oszt. nagykeresztjét, 1903-ban Krusedolban tett látogatása alkalmából a Takova-rend nagykeresztjét adományozta neki.