1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Főrendiház - III. Görögkeleti egyháznagyok - Metianu János

38 Az 1902-ben összehívott szerb egyháznemzeti kongresszuson a szentendrei választókerületet képviselte, amelyen élénk tevékenységet fejtett ki. Az 1903. évben ülésező érseki főegyházmegyei gyűlésnek szintén tagja volt. Irodalmi működésének elismeréséül a szerb Matica irodalmi osztályának tagjává választotta. Milán szerb király temetése alkalmával a szerb szt. Száva és Sándor király krusedoli zarándoklása alkalmával a szerb Takovarend III. osztályú rendjelével lett kitüntetve. Kisebb-nagyobb dolgozatain és értekezésein az egyházjog és katechetika köréből ús több kiváló egyházi beszéden kivül, melyek különböző tudományos folyóiratokban jelentek meg, 1902-ben kiadta »A keresztény-orthodox egyház katekizmusá«-t. E művet a püspöki zsinat approbálta és a karlócai, szarajevói és banjalukai metropoliákban mint tankönyv van előírva. A karlócai püspöki zsinat 1903. december 10-én egyhangúlag temesvári püspökké választotta, mely választást ő Felsége 1904. február 3-án kelt legfelsőbb határozattal jóváhagyta. Ugyanez év március 27-én Brankovics György pátriárka két püspök és nagyszámú lelkész segédlete mellett püspökké szentelte. Püspöki székét híveinek lelkesedése közepette 1904. május 12-én foglalta el Temesváron. Metianu János g. kel. román metropolita, erdélyi érsek 1828-ban Brassómegye Zernest községében született; elemi és gimnáziumi tanulmányait Brassóban, a bölcsészeti tanfolyamot Kolozsváron végezte. Innen felvétetett a báró Saguna András érsek által újjászervezett nagyszebeni papnevelőbe, majd 1850-től 1853-ig a tíz községből álló törcsvári kerületben főjegyzői állást vállalt. 1853-ban Brassómegye Rozsnyó községében plébános lett, 1858-ban pedig espereshelyettesi minőségben Zernestre helyeztetett át; 1860-ban főespercs lett. Klénken részt vett az 1860,-i zsinatban, az 1861.-i román konferencián, az 1863.-i nacionális kongresszusban és az 1865.-i országgyűlésen. Az 1873 és 1874.-i nemzeti választó kongresszusokon mint elnöklő biztos tűnt ki. Nemsokára püspökvikáriussá, 1875-ben pedig aradi püspökké választatott meg. E méltóságában nagy áldozatokat hozott a tanügy érdekében. Felépített egy tanítóképzői hittani intézetet és az egyházmegye nagy szemináriumát önkéntes adakozásokból; szapo-