1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Képviselőház - Magyarországiak - Mezőfi Vilmos

336 gondnoka a tiszavidéki egyházmegyének és tagja az egyetemes tanügyi bizottságnak. Neje Vidliczkay Anna, Vidliczkay József volt országgyűlési képviselő leánya, 1899-ben elhunyt. Első izben 1892-ben Irányi Dániel halála után választotta meg képviselőjévé Békés városa a visszalépő Kaas Ivor báróval szemben. E kerület 1896-ban egyhangúlag újra megválasztotta. Képviselősége alatt tagja volt a közigazgatási bizottságnak, egy biráló-bizottságnak s több izben szólalt föl a függetlenségi párt megbízásából politikai és közigazgatási kérdésekben. A múlt országgyűlés alatt nem volt tagja a háznak, az 1905.-i általános választásoknál pedig szülővárosa választotta meg képviselőjévé. A függetlenségi és 48-as párt híve. A IX. biráló-bizottság tagja. Mezőfi Vilmos, Csongrádmegye, Szegvár kerület (Önéletrajz.) Születtem 1870-ben Debrecenben. Atyámat, aki orvos volt, hat éves koromban vesztettem el. Azóta édesanyámmal a nyomorúság minden stációját végigjártam. Ettem a népkonyhákban, háltam a hajléktalanok menhelyén. S még jó volt, ha ezekre az »emberbaráti« intézményekre tellett. Ha nem tellett : koplaltam és éjszakának idején az utcákon kóboroltam. így végeztem hat elemit. Részint Debrecenben, Eperjesen és Budapesten. Azután inasnak mentem. Sok mestert szolgáltam. De mesterséget csak egyet tanultam ki : az órásipart. Azt is oly alaposan, hogy ma bizony nem értek hozzá — semmit. Ellenben a nyomorúság esztendeiben, ha nem lehetett nappal, hat éjszaka, bújtam a könyveket. Mint inas tanultam meg sztenografálni is, németül is, franciául is. Tizenhét esztendős voltam, amikor a jó Erber Tivadar, annyi újságíró atyamestere, felfedezte bennem a zsurnalisztát és kövön nyomott újságjához, a Budapesten megjelenő »Magyar Hiradó«-hoz vett. Azóta mint jól fizetett hírlapíró és mint gyorsíró kerestem meg a kenyerem. Egy ideig, néhány évig, a képviselőház gyorsirodájának is voltam gyakornok-jelöltje. A szociáldemokrácia gyakorlati igazságaira még siheder koromban korgó gyomrom oktatott ki, mint kezdő hírlapíró pedig tudományos elméleteivel is megismerkedtem. Húsz éves koromban írtam meg első önálló könyvem az »Igazi szocializmusáról. Azt követte vagy ötven, kisebb-nagyobb időközökben. 1897-ben, jutalmul, a Perczel-