1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Képviselőház - Magyarországiak - Hédervári Lehel - Hieronymi Károly

282 államtitkári teendőkkel. 1874. október 20-án államtitkári helyettessé neveztetett ki. 1875-ben a zsombolyai kerület képviselővé választotta, 12 kerületet tizennyolc évig képviselte. 1882-ben megvált államtitkári állásától és az osztrák-magyar államvasutak magyarországi vonalainak igazgatósági elnöke lett, mely állást a társaság magyar vonalainak megváltásáig birta. 0 Felsége akkor a II. oszt. Lipót renddel tüntette ki. Önálló művein kivül még számos kisebb értekezése jelent meg a »Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyéiben, mely egyesületnek eleinte igazgatója, azután titkára és közel tíz évig alelnöke, végre elnöke volt. Gajzágó Salamon nyugalomba lépése után az állami főszámszék elnökévé neveztetett ki, amely állásától csakhamar megvált, midőn a Wckerle-kabinet alakulásakor a belügyi tárca átvételére kéretett föl. E minőségében az egyházpolitikai törvényjavaslatoknak az állami anyakönyvekre vonatkozó részét ő dolgoztatta ki és a parlamentben hathatosán védelmezte. A közigazgatási bíróságokról szóló törvény is alatta szerkesztetett és a fővárosi elöljáróságok reformjait ő vitte keresztül. Belügyminiszterségének nevezetes mozzanata az a súlyos küzdelem, amellyel 1893 nyarán a Máramarosmegyében fellépett heves kolerajárvány tovaterjedését a Chyzer Kornél min. tanácsos vezette közegészségügyi osztály hathatós támogatásával megakadályoznia sikerült. A Wekerle-kabinettel ő is lemondott tárcájáról, mire a valóságos belső titkos tanácsosi címet kapta. Midőn 1895-ben a Magyar agrár- és járadékhank létesült, ő lett elnöke, ettől az állásától azonban 1901-ben az összeférhetlenségi törvény intézkedései következtében megvált. Az 1892—96. országgyűlésen előbb a zsombolyai, majd minisztersége alatt a kolozsi kerületet képviselte. 1896-ban Arad városát hódította el az ellenzéktől, míg 1901-ben Szatmár város és a csacai kerület mandátumait nyervén el, a szatmárit tartotta meg. 1903. november 3-án a Tisza-kormány kereskedelemügyi minisztere lett. Ez állásában mindenekelőtt újjászervezte a kereskedelemügyi minisztérium ügybeosztását, igen becses emlékiratot adott ki a magyar ipar fejlesztéséről, előkészítette az ipartörvény revízióját az erre vonatkozó hazai és külföldi joganyag összegyűjtésével és közzétételével. Törvényjavaslatot készíttetett a munkások baleset ellen való biztosításáról, amely kérdésről két vaskos kötet hagyta el a sajtót, valamint egybe-