1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Képviselőház - Magyarországiak - Graenzenstein Béla

269 Magyarországon. A katholikus egyesületek országos szövetségének ügyvivő alelnöke. Nagy tanulmanyi utazásokat tett a külföldön, Francia-, Angol-, Olasz- és Németországban, Romániában, Svájcban és a szentföldön. Különösen tevékeny munkása az irodalomnak. Művei magyar, latin, német és francia nyelven jelentek meg. Önálló nagyobb munkai : »Mizraim és Assur tanusága« (pályanyertes mű), »Az összehasonlító nyelvészet főproblémái«, »Causae et evolutiones Schismatis Graecorum«, »A vallás alapja és eredete«, >Les progrés de la Linguistique«, »Die Hauptprobleme der Sprach\vissenschaft«, >Történelembölcselet és szociologia«. Számos cikke jelent meg a >Magyar Sion«, »Hittudományi folyóitat«, »Bölcseleti folyóirat«, »Religio«, »Borromaeus« című folyóiratokban és a Dunántúli Hírlapban, amelynek egy éven át főszerkesztője volt. Cikkei, szentbeszédei és értekezései közül mint különlenyomatok megjelentek: »Buddhizmus és kereszténység«, »A kereszténység a magyar állam alapja és támasza« (szentbeszéd); »Les elements Localodemonstratifs du type t. n. 1. dans les langues ouralo-altaíques, indogermaniques et chamito-sémitiques.« Bruxelles, 1895. »Notes historiques et linguistiques relatives á la religion des anciens Magyars«, »Az ó-egyiptomi halottak könyve«, »Reflexiók a katholikus autonómia szervezetére«. Az 1905.-i általános választások alkalmával a magyaróvári kerületben képviselővé választották néppárti programmal Kühne Ede gépgyárossal, a szabadelvű jelölttel szemben. Graenzenstein Béla, Krassó-Szörénymegye, Oravica kerület született 1847. augusztus 5-én Oravicán ; tia néhai Gusztáv államtitkárnak. lSdti-ban a Selmecbányái akadémiára került s ott tanulmányait bevégezvén, külföldre ment és a liége-i egyetemen természettudományokkal foglalkozott. Tanulmányait a pénzügyminisztériumban, hová 1871-ben fogalmazóvá kineveztetett, mint titkár, mint banyafőtanácsos, később mint miniszteri tanácsos, mindenik állásában értékesítette, nevezetesen a bányászati ügyekben, később pedig a dohányjövedék élén ; működését sokszor elismerés