1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Képviselőház - Magyarországiak - Berzsenyi Jenő

228 történeti szempontból jelentőséggel bir »Itália« című munkája, mely nagyarányú tanulmányok alapján ismerteti és fejtegeti az olasz renaissance korát, annak fejlődését, küzdelmeit s eredményeit. E munka 1904. végén már második kiadásban jelent meg. Legújabb könyve »Beszédek és Tanulmányok«, mely jelentősebb parlamenti beszédeit, gyűléseken és ünnepélyeken mondott, valamint kisebb alkalmi beszédeit s emlékbeszédeit és válogatott tanulmányait s értekezéseit foglalja magában. A Kisfaludy-társaság 1899-ben rendes tagjává, 1900-ban másodelnökévé, a Magyar Tudományos Akadémia 1904-ben tiszteleti, majd igazgatósági tagjává választotta. A Tisza-kormány lemondása alkalmából ő is lemondott miniszteri tárcájáról. Berzsenyi Jenő, Vasmegye, Kiscell kerület Nemesmagasiban született 1845. április 10-én az egyházasberzsenyt Berzsenyi-családból. Elemi iskoláit szülőhelyén, a gimnáziumot Kőszegen, Sopronban és Pápán végezte. 1863-ban a pesti egyetemre iratkozott be orvosnövendéknek, a következő két esztendőt a bécsi egyetemen hallgatta, az ötödik esztendőre pedig ismét visszatért Pestre, ahol ugyanaz esztendőben, 1868-ban orvos, sebésztudor, szemész és szülész lett és a Rókus-kórház fiókosztályában nyert alkalmazást. 1870. májusában a lipótmezei orsz. tébolydába másodorvosnak neveztetett ki, de még ebben az évben szerződést kötött a török kormánnyal és mint törzsorvos elköltözött Konstantinápolyba, majd Drinápolyba és Sumlára. 1872-ben Görög- és Olaszországon át visszatérve, fél évig tanulmányokat folytatott a londoni és berlini egyetemeken, hallgatva annak a kornak legnevezetesebb tanarait. 1873-ban nőül vette unokanővérét, Berzsenyi Kornéliát, aki azonban harmadfélévi boldog házasság után elhunyt. 1886-ban Róth Vilmát vette nőül. 1885-től 1889-ig Vasvármegye főorvosa volt. 1890-ben búcsút vett az orvosi pályától és úgyszólván egész tevékenységét egyházának szentelte. Az 1901 2.-i ág. hitv. egyházi zsinatnak tagja volt. A dunántúli egyházkerület gyámintézeti bizottságának elnöke, az egyházkerületi népiskolai bizottságnak, az egyházkerületi ének- és zeneegyletnek elnöke, a lelkészvizsgáló bizottság tagja, a felsőlövői és soproni tanítóvizsgáló bizottság tagja; ezenfelül alelnöke a kemenesaljai