1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Márkus József

169 munka- és közlekedésügyi minisztériumhoz segédfogalmazóvá neveztetett ki. 1849—67. években az akkori pénzügyi hatóságoknál fogalmazói, kerületi biztosi és pénzügyi titkán minőségben szolgált. A magyar alkotmány visszaállítása után pénzügyi tanácsossá és a váci pénzügyi felügyelőség főnökévé, azután királyi tanácsossá és pesti pénzügyigazgatóvá, 1870-ben a pénzügyminisztériumhoz osztálytanácsossá, 1872-ben miniszteri tanácsossá, 1885-ben helyettes államtitkárrá és 1893-ban második államtitkárrá neveztetett ki. A pénzügyminisztériumnál töltött szolgálata alatt részt vett az egyenes adótörvényekre vonatkozó javaslatok kidolgozásánál, 1884-től 1896. június 15-én bekövetkezett nyugalomba vonulásáig a pénzügyminisztériumnak a pénzügyi hatóságok személyzeti ügyeit, az egyenes adók, a bélyeg- és illetékek és a fogyasztási adók ügyeit magában foglaló csoportja élén állt és az államtitkári teendőket látta el. Kitűnő szolgálata elismeréséül ő Felsége 1880-ban a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1895-ben a magyar szt. István-rend kiskeresztjét adományozta neki, nyugalmaztatása alkalmából sok ovi hű és odaadó szolgálataiért legfelsőbb elismerését nyilvánította, 1898-ban pedig a főrendiház élethossziglani tagjává nevezte ki. Budapest székesfőváros várbeli iskolaszékének alelnöke. A Márffycsalád »szentkirályszabadjai« előnevet visel. Márkus József Szombathelyen született 1852. augusztus 16-án. Középiskoláit elvégezve, jogot hallgatott a budapesti egyetemen. írónak készült; 1870-ben a Reform munkatársa lett s 1873-ban a Nemzeti Hirlap szerkesztőségébe lépett be, ahol a fővárosi ügyeknek lett rovatvezetője. Mint ilyen meleg érdeklődéssel viseltetett a főváros ügyei iránt és búcsút mondva a hírlapírói pályának, 1875-ben fogalmazógyakornok lett a fővárosnál. A következő évben már elnöki segéddé választották. 1879-ben tanácsjegyző lett; 1884-ben a közraktárak és az elevátor létesítése körül kifejtett tevékenységéért a koronás arany érdemkeresztet kapta. 1885. április 1-cn főjegyzővé választatott. Gyors emelkedése csak fokozta munkakedvét. 1890. április 1-én a székesfővárosi törvényhatósági bizottság tanácsnokká választotta. 1894. február 21-én Alkér Gusztáv halálával alpolgármesterré választották, noha a legfiatalabb tanácsnok