1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - B) Grófok - Lónyay Elemér - Lónyay Gábor - Mailáth György

95 Lónyay Elemér született 1863. augusztus 24-én Bodrogolasziban. Középiskolai tanulmányait Budapesten és a sárospataki főgimnáziumban, a jogot pedig Grácban és Sárospatakon végezte, ahol államtudományi vizsgálatot is tett. 1885-ben belépett a külügyminisztériumba; 1886-ban követségi attaché lett, 1889-ben követségi tanácsosi címet kapott és 1895-ben az orosz cár koronázásához küldetett ki Lajos Viktor főhercegnek, a király képviselőjének kíséretében. 1896-ban elhagyta a tényleges diplomáciai szolgálatot és utazásokat tett Európában és Afrikában. 1890-ben cs. és kir. kamarás lett. A román koronarend és belga Lipót-rend lovagja, az olasz koronarend középkeresztjének tulajdonosa. Bereg- és Zemplénmegyékben nagybirtokos és Zemplénmegyében virilista. 1896-ban erősíttetett meg bátyja, Gábor és az ő magyar grófi rangja. A család 1627-től kezdve bárói ranggal birt. 1900. március 22-én Miramarban egybekelt Stefánia főhercegnő özvegy trónörökösnével. Lónyay Gábor született Bodrogolasziban 1861. január 5-én. Középiskolai tanulmányait a budapesti mintagimnáziumban végezte ; jogot a gráci és budapesti egyetemeken hallgatott és letette a jog- és államtudományi államvizsgát. Nagyobb külföldi körutat tett; visszatérve, átvette öccse és saját uradalmainak vezetését. Birtokai legnagyobb része Beregmegyében fekszik. A beregmegyei ármentesítő és vízszabályozó társulat elnöke s a felsőzempléni reform, egyház tanácsbirája. 1890-ben cs. és kir. kamarás lett. Neje Földváry Sarolta bárónő. Mailáth György 1854, december 23-án Pécsen született; néhai Mailáth György országbíró és főrendiházi elnök legidősb fia. Középiskolai tanulmányai befejeztével a budapesti egyetemen hallgatta a jogot s azután nagyobb utat tett a külföldön. 1881. február 23-án Esztergommegye főispánjává neveztetett ki, amely állásáról 1892-ben a Wekerle-kabinet kormányraléptekor az egyházpolitikai programm miatt lemondott. 1881-ben nyerte el a kamarási méltóságot.