1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - IV. Az evangélikus református, az ágostai hitv. evangélikus és az unitárius egyházhivatalban legidősebb három-hárompüspöke, illetve főgondnoka és felügyelője - Kún Bertalan

46 minister által Budapestre összehívott értekezleten. A szabadságharcz alatt ő szerkesztette a nemzeti kormánynak küldött hódoló feliratot. A honvédeket mint tábori pap az erdélyi hadjárat alatt Deésig kisérte, s a mikor vége volt a hareznak, szenvedte az üldöztetéseket. A pátens-küzdelem idejében rendületlenül küzdött az önkormányzati jogokért, s mikor az egyház az önvédelmi harczból győztesen bontakozott ki, egyházmegyéje esperessé tette. Esperessége alatt emelte egyházmegyéje anyagi állapotát s a papság tudományos képzettségének emelése sem kerülte ki figyelmét. Egyházmegyei könyvtárt alapított. A megyei közélet terén is munkás volt. Szatmármegye már l<S46-ban táhlabirájává tette s a megyei gyűlésnek később is tagja volt. 1802-ben a tiszántúli egyházkerület püspökévé, a debreczeni egyház pedig egyik lelkészévé választotta ; azóta ott működik. Tagja volt úgy a debreczeni, mint a budapesti zsinatnak ; több éven át az egyetemes konventnek is. Irodalmi munkássága jelentékeny. Számos kisebb dolgozata jelent meg a jelesebb egyházi lapokban és folyóiratokban ; részt vett a zsoltár-átdolgozási munkálatokban is. Ónálló művei : Geleji Katona István egyházi kánoni s a szatmárnémetii nemzeti zsinat végzései. (Kecskemét, 1875.) A Szatmármegyében tartott négy első protestáns zsinat végzései. (Budapest, 1877.) A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. (Budapest, 1881.) Gróf Degenfeld-Schomburg Imre emlékezete. (Debreczen, 1883.) Károli Gáspár küzdelme a szén háromság tana védelmében Egri Lukács ellen. (Károli-emlékkönyv, 1890.) Kún Bertalan, a tiszáninneni cv. ref. egyházkerület püspöke, ISI 7. január 21-én Felső-Xyárádon, Borsodmegyében született. Otthon, majd Beregszászon és Mískolczon végezte iskoláit; ez utóbbi helyen mint bölcsészettanulót köztanítóvá választották. 1836-ban Sárospatakra ment s ott 3 évig hallgatta a hittudományokat. 1839-ben magánnevelő volt Abaujban. 1842-ben papi vizsgáját letéve, állomást foglalt el, s innét sorba látogatta a bécsi hittudományi intézetet, a lipcsei, hallei és berlini egyetemeket honnan 1844-ben tért vissza. Az abauji egyházmegye 1845-ben aljegyzővé, a miskolczi egyházközség 1850-ben lelkészévé válasz-