1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Bittó István

146 Bittó István 1822. május 3-án született Sárosfán, Pozsony vármegyében. Atyja, a megye alispánja, nagy gonddal nevelteté ; jeles tanuló volt és midőn Mosonmegye szolgálatába lépett, kitűnő hivatalnoknak bizonyult és megnyerte a nép szeretetét. 1848-ban képviselőnek választották, el is ment Debreczenbe és Szegedre, a világosi fegyverletétel után pedig kibujdosott. 1851-ben engedelmet nyert a visszatérésre és Somogyban élt, visszavonultan, gazdaságának. Az 1861. és 1865-iki országgyűléseken a szigetvári kerületet képviselte ; midőn ott 1869-ben megbukott, Abrudbányán választották meg. Nem annyira szónoki tehetsége által tűnt ki, mint ügyessége és munkássága által, melyek megnyerték részére Deák bizalmát. Az országgyűlésnek alelnöke, a pénzügyi bizottságnak, majd az 1870-iki magyar delegácziónak elnöke volt. Horvát Boldizsár visszalépése után Andrássy reá bizta az igazságügyi tárczát és ezt Lónyay alatt is 1872 őszéig megtartotta. Ezen időbe esik az új igazságügyi szervezet életbeléptetése, a királyi kinevezéstől függő birák kinevezése. Lónyay kabinetjéből még annak bukása előtt kilépett és 1872 októberében a ház elnökévé választatott. A rövid életű Szlávy-ministerium után 1874-ben megbizást nyert ministeriumot alakítani. Ez volt az utolsó kísérlet tisztán a Deákpárt alapján képezni kormányt és annál nehezebben sikerült, mert magában a pártban nagy töredék követte Lónyayt, más meg Sennyeyt. Bittó feladatát csak az könnyítette meg, hogy pénzügyministernek sikerült megnyernie Ghyczy Kálmánt. Ekkor történtek az első komoly kísérletek a pénzügyek rendezésére. Midőn Tisza 1875. február 3-án kijelentette a közjogi alap elismerését és ez által a pártok új alakulása kezdődött, Bittó ugyanazon év márczius 3-án visszalépett. Azóta mint képviselő s midőn nem nyert mandátumot, mint magánember él. A Lipót-rend nagykeresztese, val. belső titkos tanácsos. A kisbirtokosok országos földhitelintézetének elnöke. Ü az egyetlen volt ministerelnök, ki lemondása után nyíltan az ellenzékhez csatlakozott. 1899. augusztus 7-én kineveztetett a főrendiház tagjává. Tagja az igazoló bíróságnak és a pénzügyi bizottságnak.