1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - III. A görögkeleti egyház egyháznagyjai - Nikolics Miron

38 érsek által újjászervezett nagyszebeni papnöveldébe, majd 1850-től egész 1853-ig a lü községből álló törcsvári kerületben főjegyzői állást vállalt. 1853-ban Brassómegye Rozsnyó községében plébános lett, 1858-ban pedig esperes-helyettesi minőségben Zernestre helyeztetett át; 18(iÜ-ban főesperes lett. Élénk részt vett az 1860-iki zsinatban, az 1861-iki román eonferentián, az 18t>3-iki nationalis congressusban és az 1865-iki országgyűlésen. Az 1873. és 1874-iki nemzeti választó eongressusokon mint elnöklő biztos tűnt ki. Nemsokára püspök-vicariussá, 1875-ben pedig aradi püspökké választatott meg. Mint ilyen nagy áldozatokat hozott a tanügy érdekében. Felépített egy tanítóképezdei hittani intézetet és az egyházmegye nagy scminariumát önkéntes adakozásokból; szaporította ez intézet tanárainak számát és javította azok fizetését, a tanítóképezde mellett tápintézetet állított fel a szegénysorsú növendékek ellátására ; a szegénysorsú tanulók felsegélyezésére és azok felsőbb kiképeztetésére több ösztöndíjat teremtett; felállított egy felsőbb leányiskolát; létesítette az egyházmegyei nyomdát, a rokkant lelkészek, a lelkészek özvegyei és árvái számára pedig létesítette az úgynevezett egyházmegyei papi alapot és alapját vetette a létesítendő egyházmegyei hitfclekezeti gymnasiumnak. 1879-ben ő Felségétől a másodosztályú vaskorona-rendet, 1896-ik évben a Ferencz József-rend nagykeresztjét kapta tevékenységének elismeréséül, miután már azelőtt az arany-érdemkeresztet nyertevolt. Irodalmi működéséből fölemlítendő, hogy 1878-ban Archipresbiter név alatt : »Egy komoly szó a végső órában« czínűí munkát adott ki, mely a görög-keleti román egyházra nézve reformokat hoz javaslatba. 1899-ben g. kel. érsek-metropolita lett. Nikolics Miron pakraczi g. kel. szerb püspökszületett 1845-ben Miholjacon (Szlavönország) mint az ottani lelkész lia. Hittani tanulmányait Karlóezán befejezte, mire lelkeszsze szenteltetett. 1881-ben arehimandrita lett, 1888-ban pedig püspökké választatott, mely választás csakhamar legfelsőbb megerősítésben részesült. Az egyházi administratióban nagy jártasságot szerzett az elhunyt Gruies Nikanor püspöksége alatt, kit tíz évig tartó betegsége alatt helyettesitett. Az ezredéves ünnepélyek alkalmával a II. oszt. vaskorona-rendet nyerte.