1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Szemere Miklós - Szentiványi Árpád

368 Szemere Miklós, Szilágymegye, Tasnád kerület született 1805-ben Azarban, Zemplénmegyében. Tanulmányait a bécsi Theresianumban, majd Budapesten, Genfben, Kolozsvárt, Londonban és Oxfordban végezte. Budapesti egyetemi hallgató korában tagja volt annak a diákküldöttségnek, a mely 1876-ban Abdul Kherim basának a magyar ifjúság díszkardját vitte. E küldöttség tagjai közül kivüle Neményi Ambrus, Lukáts Gyula és k'állay Lipót tagjai a háznak. Tanulmányainak befejezése után a diplomácziai pályára lépett és azon tíz évig működött a monarchia párisi, pétervári és római nagykövetségeinél. A diplomácziai pályától visszavonulván, azóta állandóan Budapesten tartózkodik cs az itteni előkelő társaságban vezető szerepet visz. Több röpiratával közfeltünést keltett. 1897-ben ő mondotta a nemzeti kaszinó Széchenyi banketjén a pohárköszöntőt, a mely közbeszéd tárgya volt. A múlt választásnál a krassói választókerületben lépett fel. de az ellenfél erőszakoskodása láttára visszalépett és a politikai életben nem szerepelt, hanem majdnem kizárólag lótenyésztéssel foglalkozott. Egyike a leghíresebb magyar versenyistállók tulajdonosának. 1901-ben a tasnádi választó kerület választotla meg szabadelvű programmal a függetlenségi jelölttel szemben. Tagja a mentelmi bizottságnak. Szentiványi Árpád, Gömör- és Kis-Hontmegye, Kövi kerület Gömörmegyében született; tanulmányai végeztével a gazdaszatra adta magát, e mellett azonban tevékeny részt vett a megye törvényhatósági és pártmozgalmaiban. Az evangélikus egyház terén is buzgólkodott, több egyházközségnek és a sajógömöri alapítványi polgári iskolának felügyelője volt, míg 1886. márczius havában az elhunyt Szontágh Bertalan helyébe a gömöri evangélikus egyházmegye felügyelőjévé választatott. A képviselőháznak az 1872-iki cziklus óta állandóan tagja, mindig ugyané kerületet képviselve. A nemzeti párt híve volt. Pártja részéről, mint annak egyik alelnöke, ő volt 1899-ben a pártközi megállapodás egyik aláírója. Az ezután bekövetkezett fúzió alkalmával ő is belépett a