1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Ivánka Oszkár - Jakabffy Imre

284 tett tanulmányutat. Köztevékenységét saját szülővárosának szentelte; alapította az »Erzsébetvárosi takarékpénztár részvénytársaságot*, melynek legutóbbi időkig vezérigazgatója volt. A 80-as években a jogi szaklapokban jelentek meg gyakrabban jogi értekezései. Erzsébetváros az l"892-iki választásnál — nemzeti párti programmal — felküldte a parlamentbe ; e pártnak jegyzője is lett. A házban gyakran felszólalt s a pártlapokba szorgalmasan irt czikkeket. Azl896-iki választásnál újólag fellépett, de kisebbségben maradt. 1901-ben Dániel Márton mandátumot -nem vállalván, szülővárosa egyhangúlag képviselővé válaszLotta. Tagja az igazságügyi és a V. bíráló bizottságnak. Ivánka Oszkár, Ipolyság város 1852-ben Budapesten született. Tanulmányait Budapesten, Debreczenben, a jogot Heidelbergben és Győrött végezte. Tartalékos huszártiszt. Cs. és kir. kamarás. 1892 óta ül a képviselőházban, a hol az 1892—1896. országgyűlés alatt a szálkai, a következő cyklusban a korponai kerületet képviselte, míg most Ipolyság város választotta meg. Előbb a nemzeti párt híve volt, az utolsó fúzió óta azonban a szabadelvű párt tagja. A 111. bíráló, a földnu'velési és a közigazgatási bizottság tagja. Jakabffy Imre, Krassó-Szörénymegye, Karánsebes kerület született 1850-ben Budapesten. Középiskoláit Budapesten és Esztergomban, jogi tanulmányait Pozsonyban végezte, a hol a bírói és állami elméleti vizsgát letette. Tanulmányai befejeztével hazakerült Krassó-Szörényvármegyébe, a hol 1872-ben tiszteletbeli vármegyei aljegyző, 1875-ben valóságos első aljegyző, 1878-ban tiszteletbeli főjegyző, 1880-ban vármegyei árvaszéki elnök, az 1883. évi tisztújításkor alispán, 1887-ben ugyanezen vármegye főispánja és a volt 13. és 14. számú határőr-ezredekből alakított vagyonközségek kormánybiztosa, 1898-ban a magyar kir. belügyministerium államtitkára lett, 1900-ban ezen állás alól saját kérelmére felmentetett és nyugdíjba helyeztetett. 1886. évben a királyi tanácsosi czímet kapta. 1889-ben a Magyarország és Románia közti határvonal megállapítása alkalmából legfelsőbb elismerésben részesült. 1896-ban