1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.
Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Dessewffy Sándor
11 végezte. Az érettségi vizsgálatot 1852-ben Egerben tette le, hol nagyemlékű pártfogója, Bartakovics érsek, a papnövendékek köze vette fel. Egerből 1853-ban a budapesti közp. papnevelő intézetbe küldetvén, theologiai és egyéb felső tanulmányait az egyetemen fejezte be. 1857. augusztus 9-én áldozárrá szentehetett és FüzesAbonyba neveztetett ki káplánnak. Két évi segédlelkészkedés után 1859-ben az egri érseki lyceumban a bölcselet és latin nyelv tanára lett; 1860-ban pedig Scitovszky primás a budapesti központi papnevelő intézet tanulmányi felügyelőjévé nevezte ki. E minőségében az egyetem theologiai fakultásán mint helyettes működvén, 1866-ban az egri jogakadémia egyik tanári székére kapott meghívást, hol két évig a statisztikát, a politikai tudományokat és a tételes pénzügytant adta elő. Egyszersmind szerkesztője volt a felsővidéken nagy népszerűségnek örvendett egri egyházmegyei közlönynek. 1868-ban Perger János püspök magával vitte őt Kassára püspöki titkárnak és szentszéki ülnöknek. Ez állásában alkalma nyílt tüzetesen megismerkedni az egyházmeg} r ei kormányzat teendőivel. Erdemei jutalmául a kassai egyházmegye legjobb javadalmát, a sárospataki plébániát kapta, hol csakhamar a szent keresztről nevezett vérteskeresztúri apáti czimmel és főesperesi hatáskörrel díszíttetett fel. Sárospatakon nemcsak híveinek, de a más vallású polgárságnak, sőt Zemplénmegye közönségének bizalmát és szeretetét is oly mértékben megnyerte, hogy a megye fontosabb ügyek intézésében közreműködését vette igénybe és Sárospatak városa 1884-ben, kanonokká történt kinevezésekor, díszpolgárrá választotta. Díszpolgára lett később Makó városának is. Mint kassai kanonok úgy a központi vezetés, mint különösen a tanügy, a közmívelődés és jótékonyság terén fáradhatlan tevékenységet fejtett ki. Egyházmegyei tanfelügyelői állásában magyarosította és organizálta a kath. népiskolákat, felvirágoztatta a kassai női praeparandiát és gondos igazgatója volt a zárdai iskoláknak. Tagja volt a város törvényhatósági bizottságának, elnöke a felső-magyarországi muzeumegyletnek és a nagy városi alapítványi kórháznak. 1890. évi január 4-én csanádi püspökké neveztetett ki. Bevonulása székvárosába, Temesvárra, az összes délmagyarországi megyék és városok lelkes ovácziói mellett ment végbe. Terjedelmes egyházmegyéjében, az ország véghatárán
