1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Szögyény-Marich László

176 mint Libetbánya szabad királyi város követe jelent meg, napidijakat azonban a város szegénysége folytán nem kapott. 1848ban fogalmazó lett Esterházy Pál herczeg első magyar külügyminister mellett. Mint ilyen Bécsben tartózkodván, a bécsi úgynevezett októberi felkelésben való részvétele miatt letartóztatták. Bem tábornok Bécsből való menekülésének előmozdításáért egy évi vizsgálati fogság után két évi súlyos börtönre ítélték. Olmützben viselte a békót. Megkegyelmeztetése után visszavonult horpácsi birtokára gazdálkodni. 1865-ben Nógrádmegye balassagyarmati, 1869-ben Csanádmegye nagylaki s 1872-ben, a balközép somogyi nagy győzelmekor, Somogymegye tabi kerülete választotta meg képviselőül. E kerületektől kapta »nógrádi«, »csanádi«, »somogyi« mellékneveit, a melyekkel megkülönböztették a másik, a gömöri Szontagh Pal képviselőtől. Mint a balközép egyik vezérének, része volt a fusió létesítésében. A fusió létrejővén, őt a közmunka- és közlekedésügyi tárczával kínálták meg, de nem fogadta el. 1878 óta egészen 1887-ig a balassa-gyarmati kerületet képviselte. A képviselőháznak két ízben alelnöke volt, mint ilyen nyerte a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot. 1887-ben a főrendiház élethossziglani tagjává neveztetett ki. A főrendiházi szabadelvű párt egyik főoszlopa. Az igazoló biróság és a közjogi és törvénykezési bizottság tagja. Szögyény-Marich László született 1841. november 12-én Bécsben ; legidősebb íia az 1893ban elhunyt országbírónak és volt főrendiházi elnöknek. A középiskolákat Székesfehérvárott, az egyetemet Bécsben végezte. 1861-ben lépett a közpályára mint Fehérmegye aljegyzője. 1862ben ügyvédi oklevelet nyervén, mint joggyakornok a kir. táblánál működött. 1867-ben Fehérvármegye egyik szolgabirája lett, majd tiszteletbeli főjegyző. 1869-ben a bodajki kerület országgyűlési mandátumát nyerte el Deák-párti programmal. A Sennyey-csoport híve volt; de midőn 1875-ben ez a párt megszűnt és az egyesült ellenzék keletkezett, egyik párthoz sem csatlakozott s pártonkívüli maradt. 1878-ban a szabadelvű párthoz csatlakozott és akkor a pénzügyi bizottságba és a delegatióba választatott. Az utóbbiban több évig mint a külügyi albizottság előadója szerepelt.