1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - C) Bárók - Uray Kálmán - Vay Béla

130 végezte. Az 1848/49-iki szabadságharczban előbb mint nemzetőr, utóbb pedig mint Miklós-huszár vett részt, a világosi fegyverletétel után Komáromba menekült, a hol mint Bocskay-huszár szolgált. 1859-ben Veszprémmegyében egy kisebb birtokot, 1861-ben pedig a herczeg Esterházy-féle süttői uradalmat bérelte ki. Gazdálkodásának sikerekép megszerezte vétel útján 1870-ben a loósi uradalmat Sopronmegyében, utóbb pedig a bolhói és heresznyei birtokokat Somogymegyében, az egervári uradalmat Vasmegyében, a borosjenői uradalmat Aradmegyében, a nagy-terennei uradalmat Kis-Küküllőmegyében, az ó-szőnyit Komárommegyében, a kistcrenneit Nógrád- és Hevesmegyében, a mosniczai pusztát Temesmegyében, a pinnyei birtokot Sopronmegyében és végre a t'elsőés alsó-attraki birtokot Nyitramegyében. Főfoglalkozása a gazdálkodás, de a mellett a közügyekben is tevékeny részt vett. 12 évig tagja volt a vármegyei közigazgatási bizottságnak és mint választási elnök hét választást vezetett. 1892-ben a világosi kerület képviselőjének választatott meg s 1895-ben főrendiházi tagsági jogosultsággal a magyar bárói rangot kapta. Nagy utazásokat tett Svájczban, Német-, Franczia- és Olaszországban. Uray Kálmán született 1833. július 26-án Tyúkodon. Neje báró Uray Ilona. A naplóbiráló bizottság tagja. Vay Béla 1830. szeptember 29-én Alsó-Zsolczán született. Tanulmányait, még a jogot is, magánúton végezte. 1848-ban önkéntes nemzetőr lett Pesten Petőfi Sándornak parancsnoksága alatt. Később Borsodmegyébe küldetett mint főhadnagy s oktatta a legénységet. Részt vett a szikszói ütközetben mint Mészáros Lázár egyik segéde. 1850-től 1852-ig a berlini egyetemen tanult. 1852-ben hosszabb utat tett, bejárva Belgiumot, Hollandiát, Angliát, Skócziát, Francziaországot és Svájczot. Haza térve, 1854-ben nőül vette Teleki Zsólia grófnőt. A közügyekben 1860-ban kezdett részt venni, midőn a protestáns küldöttség tagjaként Bécsben járt, később az alsó-borsodi egyházmegye assessorává választatott, majd Szathmáry Király Pál leköszönése folytán coadjutor curatorává, báró