1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - B) Grófok - Zichy Béla - Zichy Géza

110 Pekingen át a nagy mongol sivatagba utazott. Az orosz postával, teve-karavánnal folytatta útját a sivatagon át, melyben megismerkedett annak titkaival, a nomád élettel. Urgából Szibérián át tért vissza hazájába. Utazási élményeit és észleleteit a magyar földrajzi társaságban tartott felolvasásaival tette ismertekké. Irt külön művet Japánról és a Buro-Badorról (egy jávai csodás épület). Ebbeli irodalmi érdemeiért a m. tud. akadémia levelező tagjává választotta. 1878-ban nagy utazást tett Amerikában, melyet »Dominion of Canada« czímű műben értékesített. A politikai pályára lépvén, a szempezi kerület képviselője gyanánt szerepelt; volt közoktatásügyi előadó. 1883-ban fiumei kormányzóvá neveztetett ki s így tagja lett a főrendiháznak, a hol tagja a közgazdasági és közlekedésügyi bizottságnak és a delegatiónak, a melynek tengerészeti albizottságában vitt előkelő szerepet. 1892 elején saját kérelmére megszűnt fiumei kormányzó lenni, mire a census alapján lett tagja a főrendiháznak. Zichy Béla 1851. augusztus 8-án született; fia Nepomuk János grófnak a czifferi ágból. Lengyeltótiban lakik és részt vesz a megyei életben. Zichy Géza született 1849. július hó 23-án Sztárán, Zemplén-megyében (vedrődi ágazat). Atyja, néhai Lipót gróf a szabadságharezban mint a Vilmos-huszárok vitéz alezredese küzdött a magyar ügyért. Tanulmányait Nagyszombatban és Pozsonyban végezte. Mint szenvedélyes vadászt 1863. szeptember 24-én az a szerencsétlenség érte Seregélyesen, hogy rosszul sülvén el fegyvere, a golyó keresztül fúródott jobb karján, melyet le kellett vágni. Félkezűsége daczára bámulatos kitartással képezte magát a zongorajátékban, melyben ma világhírű virtuóz ; mesterei Mayrberger, Volkmann és Liszt voltak. Tanulmányai befejeztével a közoktatási ministerium elnöki osztályában dolgozott; e mellett szépirodalommal kezdett foglalkozni. 1872-ben került szinre »Phrenolog« czímű vígjátéka a nemzeti színházban ; ezt követte az »Álom regénye« czímű regény és 1875-ben »A boldogság útja« költői elbeszélés,