1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Főrendiház - VI. A kir. Curia elnöke, másodelnöke és a budapesti kir. itélő tábla elnöke - Czorda Bódog - Vértesy Sándor

61 kapta. A felajánlott igazságügyi tárczát több izben visszautasította. Az ezredéves ünnepélyek során a budapesti és kolozsvári egyetemek tiszteletbeli tudorrá avatták föl. Czorda Bódog a kir. Curia másodelnöke született Szabadkán 1828. évben. Tanulmányai bevégzése után a magyar jogból 1848. évi szeptember 13-án, az osztrák jogból 1855. évi február 6-án letette az ügyvédi vizsgálatot 1848-ban honvéd lett, 1849-ben besorozott cs. kir. katona lett. 1860-ban Josefstadtba internáltatott. 1861. évben Szabadka városa tiszti főügyésze, 1867—1869. évig Szabadka városa főbírája volt. 1869. évi június 1-től 1876. ápril 8-ig a pesti kir. itélő tábla birája. 1876-ban legfőbb itélőszéki biró, 1882-ben curiai biró lett. 1889. június 27-én a m. kir. igazságügyministeriumhoz második államtitkárrá neveztetett ki. 1893. november 13-án a Curia másodelnökévé lett kinevezve. Az 1861. és 1865/8. évi országgyűléseken Szabadka városa egyik kerületét képviselte, 1885. július 1-én az igazságügyminister által a dr. Vaisz-féle alapítvány pártfogójává neveztetett ki. 1896. évben valóságos belső titkos tanácsos lett. A mentelmi és közjogi bizottság és az igazoló bíróság tagja. Vértesy Sándor a budapesti kir. itélő tábla elnöke született 1828. márczius 24-én Moóron. A gymnasiumot Győrött és Székesfehérváron, az egyetemet 1847-ben Budapesten végezte. Ügyvédi gyakorlat után 1850-ben a bírói pályára lépett ; mint ingyenes gyakornok kezdette meg szolgálatát az akkor fennállott pesti kerületi főtörvényszéknél. 1854-ben tollnoknak neveztetett ki az esztergomi járásbírósághoz és még azon év végével udvari fogalmazónak a bécsi cs. kir. legfőbb és semmítőszékhez, a hol később a bírói vizsga letétele után mint udvari segédtitkár 6 évig működött. A kir. udvari kanczelláriának 1860. évben visszaállítása után ezen hatóságnál mint udvari fogalmazó nyert alkalmazást, 1863. évben kineveztetett udvari és elnöki titkárnak ; e minőségben működött 1867-ig ; ezen alkalmazása alatt kineveztetett egyúttal m. kir. orsz. hírnökké. A m. kir. ministerium felállítása alkalmával a ministerelnökséghez hivatott meg osztálytanácsosi minőségben és az elnöki osztály vezetésével bízatott